Orvos és patrióta

Dr. Szász István Tas 80 éves

Lassan 30 éve ismertem meg, amikor kiszakítva korábbi közösségemből a legnagyobb szükségem volt egy szakmai, baráti jó szóra, tanácsra, közösségre. Akkor alapította Dunakanyar Orvosi Kamara néven a Magyar Orvosi Kamara (még egyesület) területi szervezetét, ahol összegyűjtötte Visegrádtól Szentendréig a környező települések orvosait egy olyan szakmai, kollegiális, baráti közösségbe, ahol a gyógyítás új eredményeitől a szakmapolitikáig minden fontos dolog szóba került. De az igazi megismerés csak a későbbi években következett. Eleinte csendes örömmel olvastam Adventi leveleit, bennük filozófiát, őszinte érzelmeket és napi gondolatokat ízlelgetve. Később egyre több újságcikk, majd könyv került a kezembe, és rájöttem hogy egy kivételesen aktív, szorgalmas, a szakma és az élet dolgait rendkívül széles látókörrel szemlélő orvost tisztelhetek benne. Aki nemcsak a testnek és a léleknek orvosa (hiszen háziorvosi szakvizsgája mellett elmegyógyász szakorvos is), hanem egy igazi, a sorsát vállaló, de más emberek életét segíteni kész ember, aki a hazája sorsát is a szívén viseli. És ez az erős, forró hazaszeretet adja a keretét, motivációját minden írásának, közösségszervező tevékenységének, azaz a teljes életének. Kolozsváron született, meleg, összetartó értelmiségi családban. Édesapja gazdasági szakember, erős, mély humán műveltséggel. Édesanyja sikeres színésznő, aki családja kedvéért feladja a karrierjét, de magával hozza oda a magyar nyelvű színjátszás összes gyönyörűségét. Erdély akkor már 18 éve nem tartozik Magyarországhoz, de a magyar közösségekben még működnek „a szabadság kicsi körei”. Gyermeki eszmélése Erdély szellemi életének olyan nagyságai között zajlik, akiket még a tájékozatlan olvasó is tisztelettel említ: Koós Károly, Tamási Áron, Dsida Jenő.. Szülei támogatásával, a lakásukon készül éveken át a HITEL című nemzetpolitikai folyóirat, amit a hasonló című hazai lap büszkén vállal elődjének. Néhány évig Észak Erdély újra Magyarországhoz tartozik, de a világháború győztes hatalmai megerősítik a mélységesen igazságtalan trianoni döntést. Világháború, elemi és középiskola, egyetem, közben munka(szolgálat), a család védő gondoskodásától övezve, de már egyre keményebb körülmények között. És a neheze csak ezután jön: a pályakezdés évei különféle munkahelyeken, nálunk ma már elképzelhetetlen nehézségek között, politikai repressziók, durva nemzetiségi megkülönböztetések, igazságtalanságok közepette. Katonai szolgálat, megszakított tanulmányok, bányászként kell dolgozni hogy visszajusson az egyetemre, és eközben meg kell élni, hogy lassan másodrangú állampolgárok lettek. A bizantínus fogalom itt nyer igazi értelmet, és világítja meg a romlottság, az erkölcstelenség mélységeit. Hősünk mindig talpra áll, elképesztő energiákkal és tartással rendelkezik. Megtalálja élete szerelmét, gyermekeik születnek, alakítani kell a rettenetesen nehéz munkakörülményeket, és mindenütt meg kell teremteni az életfeltételeket is. 39 évet élt Erdélyben, és biztosan nem jött volna el, ha remélhette volna, hogy viszonylagos békében gyógyíthatja a magyarokat és a betelepülő románság betegeit. Ha élheti a saját magán életét a magyar diaszpóra kulturális közegében. De ez fokozatosan lehetetlenné vált. 1977-re elfogyott a türelem és a reménység is, hogy normális munka és normális élet várhat rájuk.

Egy lélegzetre olvastam el önéletrajzi könyvecskéjét: „Egy haza két ország” címmel, amelynek igazán kifejező az alcíme is: Trianon sodrásában. Ekkor értettem meg igazából Szász dr jellemét, szellemiségét. A mély kötődését a gyökereihez, a kolozsvári szülőházhoz, de mindenekelőtt az erdélyi magyar értelmiséghez. Az elválás fájdalmát, a hatóságok packázásait nem lehet érzelmek nélkül olvasni.

Új élet Magyarországon, Pápakovácsiban. Háziorvosi rendelő, magyar iskola a gyermekeknek. Felszabadult öröm, gyors alkalmazkodás az új körülményekhez. És az „otthonról hazatért” orvos gyógyít, de észreveszi a kis közösség gondjait, szükségleteit, és elkezdi megszervezni a környezetét. Jobb betegellátás, felszerelés, sportlétesítmények, valósággal felpezsdíti az álmos kis falu életét. 10 évig tart ez az időszak, de idősödő édesanyja segítségének és a növekvő gyermekek iskolázásának gondjai közel parancsolják a Fővároshoz. Ekkor kezdődik egy nagyon érdekes és értékes új szakasz az életében. Leányfalun talál új munkahelyet, és a „szokás szerint” majdnem a semmiből teremt otthont. Közeleg a rendszerváltás, és a magyar szocializmus hibáival és igazságtalanságaival is megismerkedő orvos beleveti magát a rendszerváltás reménységekkel teli forgatagába. Nem a pártpolitika, hanem a szakmapolitika felé fordul. Részt vesz a Magyar Orvosi Kamara megalapításában, a helyi kamarai közélet szervezője, irányítója. Ekkor kezd a szakmapolitikai cikkeket írni. Kiderül, hogy határozott tehetsége van az íráshoz, és ebben megtalálja az örömeit, megtalálja önmagát. És őt is megtalálják a szellemi társak, partnerek, művészek, írók, történészek, tudósok. És az emlékeiben mélyen megőrzött családi ház, amelyik az erdélyi magyar értelmiség egyik legfontosabb fórumának, találkozóhelyének adott otthont, néhány év alatt Leányfalun is kiépül. És ez a folyamat napjainkig, mint egy kis patakból kialakuló széles folyam hömpölyög gazdagon, szépségesen, magához vonzva közel és távolabb élők nagy csoportját. Az erdélyi képzőművészek tárlataira, a felolvasó és vitaestekre, a történészek által bevezetett beszélgetésekre olyan sokan jönnek a leányfalusi faluházba, hogy már több ízben csak az ámbitusról figyelhettem az okos gondolatok csörgedezését. A lakásuk is alakult, a régi barát, Makovecz Imre egy olyan hajlékot tervezett nekik, amelyik nagyban hasonlít a kolozsvárihoz. Belépve a jellegzetesen szép térbe, az évtizedek alatt magukkal hozott, kicsempészett, visszavásárolt bútorok, régi tárgyak, festmények, és a történelmük fantasztikus fénykép és portré gyűjteménye fogadja a látogatót. 28 év alatt több mint 20 könyv, 5 általa korábban szerkesztett szakmai lap, sok száz cikk gondosan megőrzött gyűjteménye okoz meglepetést. Közöttük a leghatalmasabb könyv, a kolozsvári HITEL teljes anyaga, jegyzetekkel, magyarázatokkal, képekkel. Jó tudni, hogy egy bejelentkezésre bárki díjtalanul megtekintheti ezt a különleges kis múzeumot. És benne a csodát, a 80 éves házigazdát, aki a kora-őszi beszélgetésünk során a sokat látott krónikást is úgy elvarázsolta a történeteivel, hogy minden aznapra tervezett munkáról megfeledkeztem.

Mit is mondhatunk e jeles évfordulón? Örülünk, hogy megérted! Reménykedünk, hogy még sok – sok évig közöttünk maradsz, aktívan, okosan, reánk pazarolva életed kincseit.

Isten tartson meg jó egészségben a magad és mindannyiunk örömére!

Szentendre, 2018 Advent első hetében

Dr. Szepesi András