Menü Bezárás

Eleink az Árpád-korban Európa második halfogyasztó közösségét alkották. A varsát előszeretettel alkalmazták. A halaknak csak befelé volt út, kijönni belőle már nem tudtak.

Aztán leszoktunk a halról, maradt a halszagú rokonság emlegetése.

Nem úgy a történelem.

Hiszen varsa volt számunkra már geopolitikai helyzetünk is, általában két pogány közt.

De ha csupán 100 esztendőre tekintünk vissza, mi juthat eszünkbe?

1914-ben a Monarchia részeként keveredtünk a Nagy Háborúba, bár Tisza István a császárt mindhiába próbálta lebeszélni. A varsába vergődve pedig akadt kozmopolita belső ellenség, amely azt is hangoztatta, hogy nem tart igényt területi integritásunkra.

A megkötött, elképzelhetetlen béke már magában hordozta a következő varsa ígéretét. Hiszen az elkerülhetetlen revíziós politika egy új hatalom karjaiba kergetett, annak nem elhanyagolható hadi fenyegető erejéről nem szólva. És ekkor is felbukkant a nacionalizmust hangoztató, de idegen érdeket szolgáló belső ellenség. A kétségbeesett kilépési kísérletet megpuccsolva az utolsó csatlós hamis, de nehezen tisztázható árnyékát vetette reánk.

Most ismét itt vergődünk korunk legújabb csapdájában, és még csak feszegetni sem lehet a kettős fonatú varsát. Unió és NÁTO! (Főleg, ami mögöttük van.)

Ha a magyar nemzet most nem képes kiállni egy emberként a szinte lehetetlennel küzdő kormánya mellett, ha nem látja át, hogy valóban a megmaradásról van szó, akkor…….

2022. április 3. nagyobb tragédia lehet, mint Muhi, Mohács és Trianon együttesen!

Aki ezt nem érzi és abban reménykedik, hogy eddig minden gödörből kimásztunk, az nem látja a világ rettentő hanyatlását. Abba már nem lehet kapaszkodni. Sőt!

Mert aki abba kapaszkodik, saját zuhanását garantálja.

Egyedül vagyunk! A Fennvalón kívül csak magunkra számíthatunk.

A szomorú ebben, hogy magyarok azok is, akik ezt a veszedelmet ugyan látják (lehetetlen, hogy ne lássák), és mégis minden erejükkel szolgálják a varsa gazdáit. Mert komprádorok.

Persze lehet azt mondani, hogy ők már nem is magyarok.

A tényeken azonban ez nem változtat.

Eltérítve zuhanó repülőn mit segít, ha a terroristát szidjuk?

Nem erre kell tehát koncentrálni.

A zuhanást kell megelőzni. Pontosabban már az eltérítést.

Minden áron, minden erőnkkel, minden felelősségérzetünkkel, minden magyarság tudatunkkal, és főleg Istenbe vetett erős hittel!

Alig négy hetünk van még felkészülni!

Minden épeszű magyar menjen előre!  Mert miénk az ország. Szükség van a hatalomra. A dicsőség pedig egyedül Istené, akitől mindkettőt megkaphatjuk!

                                                                                              Szász István Tas