Kedves Zárógyülekezet!

A zárás csak zárszóval zár. Ezért kerültem most én a képbe. Záros határidőn belül nem akadt más záró.

Amikor Bortnyik Évi Rómába zarándokolt még nem tudta hogyan fogja rögzíteni örök újat kereső tehetsége termékeit és mikor mutatja meg azokat közönségének.

Aztán ébredt párszáz kilométerre tőle az ötlet és sorozatunkon az idei választott Ő lett.

Elsőre elfogadta és a helyszínről informálódva, már ágaskodott is benne a római emlék. De persze nem úgy mint az közönséges halandókkal megesik. Mert ő nem úgy ment Rómába mint a harangok, nyelvüket otthon feledvén, hanem a benne leledző isteni szikra mellé vitt egy kristálygömböt is.

Az örök Rómát örökké nézik-nézegetik és képeslapokon, fotókon, videofilmeken hordják szét a sztereotip képeket.

Éva többet akart. Bele akart látni az örök város veséjébe. Az ott összehordott emberi alkotás meséjébe.

Nem csak szemmel, nem csak lencsével. Azt a belelátó képességet ami csak az övé, megtoldotta a kristálygömbbel. Megtoldotta egyszer, kétszer, háromszor is ha kellett.

És észrevett valamit, amit eddig senki.

Amit ekkor felfedezett azt hozta el nekünk ide.

Mi pedig a turistairodák ármányait elkerülve láthatjuk az egyik Rómát, Bortnyik Éváét. Csak nézegethetjük a csodát, lazán őgyelegve képről – képre, oda és vissza.

Ha pedig éppen erdélyiek, vagy pláne kolozsváriak vagyunk, akkor ki is húzzuk magunkat.

Mert Éva a miénk!

És ha már így megdicsértük, akkor feladatot is kap.

Menjen el azzal az egyedi tálentumával és öreg kristálygömbjével még sok fontos helyre. Különös figyelmébe ajánlanánk a számunkra fontosakat.

És ezek az utazások ne legyenek kényszerkiszállások.

Köszönjük, hogy itt volt velünk.