Hát ez kérem éppen így van, ahogy Donald meséli és bizony nem kacsa, hanem mélységesen Log icus.
Ha lenne benne kacsa, vagyis állat, nevezhetnénk fabulának is, de így nem fa, hanem inkább kőkemény igazság, melyet szerzőnk a bölcs Esopusnak legegyszerűbb és legvilágosabb eszközeivel ecsetel a globalizáció által előírt módon lebutított olvasó számára.
Annak idején, vélt hajnalunk első óráiban, amikor még azt hittük nagytakarítás is lesz, az új világrend akkor éppen „soros” küldötte Antall Józsefnek ajánlotta fel először a magyar ipar lepusztítását és olcsón eladását, hogy majd ők működtessék közös javunkra.(sic). Antall ezt nevén nevezte (mármint, hogy hazaárulás), és elutasította. De a történelem mást akart, s a terv mások jóvoltából mégis maradéktalanul megvalósult. Lepusztítottunk azóta majdnem mindent amit lehetett, most éppen azt próbálják amiről azt hittük nem is lehet; működik is itt azóta sok minden; azt is mondhatnánk közös javunkra, csak az arányt nem ismerjük és azt, hogy közülünk kinek a java, vagyis, hogy ki a javunk, vagy kik is azok a javunk. Csak javaink nincsenek már.
Az ország így aztán elfogyott, s most éppen a jövőt áruljuk hetedíziglen. Ennek módszere a PPP. Ennek papjai a neoliberálisok, akik minél kókadtabbnak akarnák látni honunkat, mert ha nem kókatag, akkor nem lelik benne honukat.
Ha pedig mindezt megmagyaráznánk, akkor jó pillanataikban demagógnak neveznének minket, de sokkal inkább összeesküvés-elmélet szövőknek.
Mert, ha az igazság szóba kerül, akkor neoliberáliséknál nincs mese.
Mi ugyanis nem vagyunk ober Ens, túl az operencián. Csak itt ahol már a kurta farkú malac sem túr, s az üveghegyet szelektív szemétgyűjtőbe dobták, majd privatizálták.
A globalizációt nem lehet legyőzni, tankokra nem rohanunk huszársággal, még vitézlő Johannes Háry vezetésével sem. De talán lehetne túlélni, aztán meg kilábalni belőle, s hazamenni Abonyba tornyokat építeni.
Na, ezt a jövőépítést is meg kell akadályozni valamivel, s a valami neve: PPP.
S ha valaki nem értené? Itt van példának az új kormánynegyed. A gyönyörű kormányépületek kótyavetye árát hipp-hopp betömjük valahova meg lenyúljuk, s aztán fizethetjük a borsos bérleteket amíg még szükség van magyar kormányra, de még azután is ha már nem magyar.