Alig telt el egy esztendő azóta, hogy ugyan itt, és részben e közönség előtt, megnyithattam azt a kiállítást, melyre sokan s főleg maga az ünnepelt, sokáig emlékezünk. Emlékezünk, hiszen az indulást jelentette, a közönséggel való első nagy találkozást.
A mai megnyitó – egy évvel ez indulás után – már az útról is szól, bár az alkotó kora s tehetsége egyaránt azt is mondatja vélem, hogy az út elejéről. Egy szépre vágyó és azt a maga eszközeivel és módján közvetíteni akaró alkotó, kinek a sors tehetséget adott hozzá, elindult árnyékos siralomvölgyünkből a hívogató, messzire látó, és messziről látszó csúcsok felé, hogy helyettünk is körülnézzen onnan.
Bozsó Zsuzsa ezen az úton igen határozott léptekkel halad és az a pillanat, mikor – saját bevallása szerint 3-4 évvel ezelőtt – megkapta a múzsák ajándékaként a színeket, ma sem fakult meg emlékezetében.
A ma itt újra vizsgázó festő úgy tűnik végleg elnyerte az alkotás kedves tündéreinek kegyeit, és ő, aki a szeretet, szépség és harmónia jegyeit maga is viseli, biztos érzékkel veszi a tőlük érkező láthatatlan hullámok üzeneteit és láthatóvá teszi azokat. Tudja mit és mikor ragadjon meg az illanó örökkévalóságból. Tudja milyen módon közelítsen az egészen soha és senki számára meg nem mászható, le nem győzhető, és mégis oly vonzó meredély felé, melyen minél magasabbra jut majd el annál messzebb fog ellátni és visszajelezni nékünk alul ácsorgóknak arról ami szép a szeme elé tárul. És úgy ahogy ő azt látja.
De a földi pályafutás jegyeit is magán hordozza ő. Tagja lett a Független Magyar Szalonnak, szerepelt Kőbányán a Pataki Művelődési Házban, az Antenna Hungária Rt. sorozatának ez év márciusi meghívottja volt, és megjelent munkáival a Tasi galéria falain is.
Közben folyton fejlesztette tudását. Ott volt a zebegényi alkotó táborban, résztvett a szentendrei festőtáboron is. Mint elmondotta, úgy érzi egy tudatos látásmód-váltás közben van. Mondhatnánk úgy is járja a minden alkotó számára elkerülhetetlen labirintust, az útkeresést. Úgy érzi mostanra megszabadult attól a nyűgtől mely béklyóba köti a szárnyalni óhajtó alkotót, mert nem érzi már a mindenkinek megfelelni akarás kényszerét.
Az egész személyiségét át meg átjáró jókedv, szeretet és kedvesség, az empátia és türelem, és sok más szép tulajdonsága tükröződik munkája eredményeiben is. Mert ő egy jókedvű festő. Jókedvű volt az Úristen is, mikor a színeket adta néki.
Nem véletlen, hogy képei elindultak saját útjaikon. Már sokfelé szolgálják azokat akiknek készültek. Sorsuk beteljesült, és ha a könyvekről azt mondják: habent sua fata libelli, érvényes ez a képekre is, csak más módon teljesedik be. Mert ezeknek is meg van a saját sorsuk, miként az alkotónak is. Ez a sors pedig a jelek szerint az, hogy bár sokmindent csinál és miközben családanya, feleség, jóbarát és kedves munkatárs, érdekes dolgok ismerője és tudója, segíteni akaró és másoknak is utat mutató ember, – marad még ereje, sőt igénye, hogy egy egészen más dimenzióban is éljen és ott sem önző módon, hanem másokért. Azokért, akik azt, amit Ő lát csak, az ő szemével láthatják meg, s ha ehhez Ő nem áldoz időt, energiát, és nem pazarol bőkezűen tálentumot, akkor soha nem jut nékik ebből az ajándékból.
Ülünk hát völgybéli leshelyeinken, várjuk a jeladást és próbáljuk kihasználni azt, hogy egy-egy ilyen kiállításon át úgy pillanthatunk bele a dolgok egy más, eddig ismeretlen világába, mint tengeralattjárók népe a periszkópba.
Az ismeretlen valóság kitárul előttünk és megmutatja önmagát, miközben pedig ezt teszi, már érezzük is, hogy ez még csak a kezdet. Kedves szép műszerünk, látásunk hordozója, még hosszú út előtt áll és nyilvánvalóvá vált, hogy még sokszor fogjuk használni pillantását, élvezni annak eredményeit.
Egyre szebbeket, egyre mélyebbre mutatókat és egyre magasabbról látottakat.
Én azt is remélem, hogy továbbra is szeretetet és vidámságot sugározva, mint azt alkotójuk a völgybéli hétköznapokon is teszi.
Mert nagy ínségét szenvedjük mai napság a szeretetnek, a vidámságnak s pláne annak, hogy ezeket éppen a szépség lopja be szomjúhozó lelkeinkbe.
Ezt köszönjük meg Bozsó Zsuzsának, ezt várjuk tőle az eljövendő években is.
A kiállítást megnyitom.