Indulás.
Egyszerű és illendően szerény cím egy alig néhány verset tartalmazó füzetecskéhez.
Minden normális ember ír verset legalább egyszer életében, szokták mondani. De normális embernek számít-e Csík Anna?
A szó megszokott értelmében természetesen igen.
Annál kevéssé egyébként.
Ő egyszemélyes bizonyíték arra, hogy nem függ minden a környezettől. Vannak kivételek. Vannak akik olyannak születnek, amilyenek. Ezt persze igazán észlelni, igazolni csak ilyen esetekben lehet, amikor valaki nagyon mélyről jön, a sötétből indul és a sablonokban gondolkodók számára érthetetlenül tör a felszín fölé, a fény irányába. A sokat emlegetett nehéz gyermekkortól teljesen függetlenül.
Honnan hozza ez a barnabőrű lány gondolatainak, lelkének, testének és tetteinek, munkájának tisztaságát? Maga körül, elmondta, hogy ilyent nem láthatott. Honnan hozza igényét a többre, a kényszerű tudatlanságból való menekülés irányába.
Testi és lelki sértéseket, sérüléseket leküzdve, a legtermészetesebben akar tovább, feljebb, előbbre jutni. És közben szeretni, szeretetet osztogatni és remélni viszonzásul is.
Nála a vers gondolatainak legtermészetesebb közvetítője. Azt amire ő gondol nincs kinek elmondja s ezért a költővel mondva és csinálva, elmondja inkább mindenkinek.
Még küzd a szavakkal, a nyelvvel, a gondolatok glédábarakásával, a lekaszált élmény begyűjtésével és tárolásával. De van mondanivalója. Egyszerű, látszólag gyermeteg s mégis olyan fontos, annyira emberi, mindennapisága miatt már-már elfelejtett.
Mintha azt mondaná ez a lány a boldog okosaknak, a tanultaknak és fölényeseknek, a somolygóknak: olvassátok el, csóváljátok csak a fejeteket, de jusson eszetekbe az amit már-már elfelejtettetek.
Anna, ha felébred benne a vágy, ír. Gondolatokat ringat karjaiban. És menekíti őket a túlsó partra.
Próbáljanak hát e tiszta kis írások mélyére nézni, mint hegyek közt megbújó gleccsertavacskák fenekére. A csúcsok ott tükröződnek azokban is. Csak tükörképek, de fölöttük valahol ott áll az igazi is. Nélkülük a tükörképek sem létezhetnének.
A világ szennyes. És a legkiszolgáltatottabbak között vannak azok, akik úgy lépdelnek rajta keresztül, mintha beszennyezhetetlenek volnának.
Olvasom Csík Anna naiv sorait és rájövök, hogy van még remény.