ERDÉLYI MŰVÉSZEK LEÁNYFALUN
XXI. év – XXIV. kiállítás
Tisztelt közönség!
Igen szép sikert elért jubileumi kiállításunk után most visszazökkenünk két évtized alatt megszokott kerékvágásunkba és elkezdjük a harmadik évtized munkáját.
Öröm ez a munka. Öröm az alkotóknak és a nézőknek, hiszen az alkotás öröme az örömszerzés szándékától és a szépben fellelhető öröm keresésétől elválaszthatatlan.
Különösen fontos ez most, amikor az értékek válságának évtizedeit éljük, s különösen fontos nekünk, szerteszaggatott magyaroknak, mert közös értékeink megismerésével is képesek lehetünk életfontosságú egységünket, önbizalmunkat erősíteni, ápolni, nevelgetni, az előttünk álló embert próbáló évekre.
Ha erre nem leszünk képesek, akkor minden elveszhet.
Íme, milyen közel áll egymáshoz az egyén és a közösség, vagyis a nemzet sorsa, a látszólag mindezektől távol lebegő művészet és földhözragadt emberi sorsunk.
A ma kiállított anyag több korszakot is átívelő hangulata és mondanivalója mindebben megerősíthet.
Köszönjük Árkossy István művészi ajándékozó kedvét, a hatalmas erőfeszítést, amely kimondottan e kiállításra hozta létre ezeket a festményeket – s így elmondhatjuk, hogy világpremier színhelye lett Leányfalu, de nem kisebb köszönettel tartozunk Banner Zoltánnak azért, hogy mint Erdély művészetének nagy ismerője és legavatottabb kritikusa, vállalta, hogy elkísér minket a harmadik évtizeddel folytatódó úton.
De nem feledkezhetek meg egy minket ért nagy megtiszteltetésről. Ugyanis körünkben üdvözölhetjük a kolozsvári Farkas utcai Református Kollégium egykori igazgatóját, saját igazgatómat, kiállítónk édesapját, az immáron tízedik évtizedét taposó: Árkossy Sándort. Kívánom, hogy sokunk példaképe, még hosszú éveken át figyelje s egyengesse lépteinket.
És nem utolsó sorban, mint most éppen Leányfalu hírét is ápolni igyekvő kolozsváriak, köszöntjük a szintén most megnyílt Kolozsvári Magyar Napokat s azok rendezőinek utólagos engedelmével, távoli – de szellemében s lelkiségében annál közelebbi – műsorához csatlakozunk, hogy velük együtt hallgathassuk néhai barátunk, nagy regényírónk, Bálint Tibor ama messze és örökké zengő harangozását a Szent Mihály templom tornyából.
Leányfalu, 2010. augusztus
Szász István Tas