Öt évvel ezelőtt kaphattuk az örömteli hírt arról, hogy az Átalvetőben is népszerűsített gyűjtés eredményeként, Zilahon – a Szilágyság fővárosában – felállították ismét Fadrusz János honfoglalási emlékművét az összecsukott szárnyakkal őrködő Turul szobrot, Töhötöm honfoglalóinak tiszteletére, ezer éves ottlétünkre emlékeztetve.
A szervező munka lelkes mozgatója, a siker kovácsa Tunyogi Kátoly volt, aki kétlaki életet folytatva, minden külső támogatást nélkülözve, hol szülőföldjén, hol az anyaországban végzi a megmaradásunkat szolgáló munka lelkiismerete szerint „reá jutó” részét. S mint láthattuk sikerrel.
Egyébként a Fadrusz alkotta turul és a híres Wesselényi szobor 1902-ben egy napon került leleplezésre Zilahon és állt is 1968-ig, amikor Tunyogi Károly szavaival élve „egy nyári éjszakán” – a Ceausescu éra módszerei szerint – a turul emlékmű eltűnt. Egyes darabjainak sorsát izgalmas történetek nyomán ismerhettük meg.
A szobor obeliszkszerű talapzata a hat rovásírásos szöveggel még nem áll. A turul egy szép farönkről őrködik a református templomkertben, de a Tunyogi által elkezdett munka nem állt meg itt, és köztérre szeretnék visszaállítani az eredeti talapzat másolatára. A józanész szabályai szerint mindent elkövetnek, hogy a románság megértse: nem ellenük történik mindez, hanem csupán az ott élő őslakos magyarság identitásának megőrzését szolgálná, ezt az egyre erőteljesebb igényt elégítené ki, s így javuló otthonérzetük az együttélésének is csak erősítője lehetne.
A vele készült rádió és televízió riportokban Tunyogi úr arról számolt be, hogy a helyi román értelmiség is érdeklődést tanúsít a Fadrusz-i életmű iránt és erről vitát is indítottak. Tehát remény van a megoldásra.
Eddig röviden a szobor története, melynek nyomán az idő – ezúttal jóindulatú – folyása újabb fejleményeket is kihordott magában.
Tunyogi szerint a szilágysági magyarság 90 százalékát lefedő RMDSZ és a Református Egyház közös megegyezése alapján őt kérték fel, hogy hivatalos közvetítő legyen a 65000 magyart jelentő Szilágy megye és a mindenkori Magyar Kormány között. Szeretnék, ha ez a modell minden magyarlakta erdélyi megye esetében is megvalósulna.
A közvetítő személy feladata az lenne, hogy a magyarság helyi valós gondjairól közvetlen és hiteles információkkal szolgáljon az anyaország felé, legyen szó akár az autonómia kérdéséről vagy bármely az ottani magyarság meg,- és helyben maradását szolgáló létfeltételi vagy kulturális kérdésről stb.
Az elhangzott riportokban még az Uniós választás előtt külön felhívta a figyelmet arra, hogy mekkora fontossága van a magyar nemzetiségű képviselők minél nagyobb számú jelenlétének Brüsszelben, mivel csak ők lehetnek képesek a nemzetrész gondjainak helyes ismeretében jól képviselni annak érdekeit. Mint mondotta, a kisebbségből sokkal nehezebb megszólítani Brüsszelt, ezért is fontos lenne ez.
Felhívta a figyelmet arra, hogy mekkora jelentősége van az elszakított magyarság számára annak, hogy az anyaország felvállalta őket. Ezt igazán csak azok értik meg, akik ennek részeseivé váltak.
Íme, egy szolgáló magyar munkájának váratlanul biztató kiteljesedése. Egy szoborállítástól a megmaradáshoz nélkülözhetetlen nemzetegyesítő munkáig.
Szász István Tas