Augusztus 19. számomra tizenhárom éve egyet jelent az erdélyi magyar képzőművészettel. Azóta sikerült hagyománnyá fejlesztenem ezt a rendezvényt. Mikor elindult a kisded ötlet, célja az lett volna, hogy valamivel hozzájáruljak a kisebbik hazával s a többi elvesztett hazával való összetartozás – addigra már kipusztított – gondolatának újjászületéséhez. Akkor még nem is remélhettük a gyors változásokat ígérő fordulatot.
Páskándi Géza, és pótolhatatlan veszteséget jelentő halála után, Lászlóffy Aladár Kossuth díjasok nyitották meg a rendezvényeket, a sorozat rangját emelve s mondanivalóját fajsúlyosítván ezzel. Örök tanulságokat tartalmazó szavaikat szép közönség hallgatta évről-évre.
A tizenhárom év alatt legalább ennyi alkalommal volt lehetőségem az általam szolgált közösség színe előtt tanúságot tenni a magyarság összetartozásáról és ezzel rokon gondolatokról. A legkülönbözőbb alkalmakkor a legkülönbözőbb korosztályoknak és osztályoknak.
Hogy miért ez a nagy igyekezet azt sokan tudják, hiszen már szállóigévé lett az erdélyi vagy felvidéki magyar látogató (néha éppen rokon) románozásának, szlovákozásának szokása.
Tizenhárom évig gyógyítottam e község közösségének testét és nem ritkán lelkét is. Mert a kettő többnyire összetartozik.
Tizenhárom év alatt átéltem sok szépet és megéltem számos bántást. Főleg a szolgálat szellemének felismerésére, hitelességének elfogadására való képtelenség megtapasztalására gondolok.
Tizenhárom év után végre saját házunkba költöztünk. A homlokzat erdélyi hangulatot áraszt kalotaszegis fa cirádáival, székelyes oszlopaival.
Tizenhárom év után a kiállítás idei kiállítója a faluba érkezik. Házunkat keresi.
– Ja a román doktor. Az ott lakik ahol a román faragásokat látja, – szól a barátságos útbaigazítás.
Aztán eltelik két hónap és a szomszéd községben gyűlünk össze néhányan erdélyiek barátunk magyaros, zsalugáteres, ámbitusos szép házában. Az ott először járó és a cím után érdeklődő kollégával a fenti történet – ha hihetetlen is – szó szerint ismétlődik.
– Ja a román doktor. Az ott lakik ahol az a romános ház van.
– Most Leányfalu kimondottan erdélyi stílusú, kívül-belül Kalotaszeg szellemét hordó templomot avatott. Várom a templomlátogatók visszajelzéseit. Hol van az új templom fogják kérdezni. Valaki pedig esetleg azt feleli: Ja a református templom. Az ott van a domb alján, ahol azt a romános tornyot látja.
Pirulj magyar?
Vagy ki piruljon?