A márciusi Leányfalu az idén sem szenvedett szellemi vitaminhiányban. Kulturális életünk szervezői nagyszerű ötlettel környékezték meg a fáradhatatlanokat és a lankadni hajlamosakat, ismert és nem hiába remélt irodaloméhségüket ingerelvén.
Zavaros szellemű időkben bizony nagy segítség visszanyúlni a gondolati tisztaság és szépség elmúlt nagyjaihoz. Biztos kapaszkodót nyújtanak mindenkor.
A szervezők pályáztak és nyertek, s emellé a sok szorgos munka, valamint lokálpatrióta áldozatvállalás hozadékát összerakva, kétnapos, szívet – lelket – szellemet gyönyörködtető s egyben közösséget is építő programot találtak ki.
Az irodalmi hagyományai miatt is oly szerencsés Leányfalu emlékezett. Emlékezett a hozzánk kötődő nagyokra, azokra, akik itt vagy erre is éltek, akik itt dolgoztak vagy innen is ihletet merítettek. Akik szerették ezt a szelíd és varázslatos tájat, a Dunát és az azt tenyerükön hordó hegyeket.
Emlékeztünk, és minthogy az emlékezés, a nosztalgia oly elringató tud lenni, szervezőink még erre is rálicitáltak s a vén folyó hullámainak ringatásával is kiegészítették szellemünk csendes révületét. És ez tökéletesen sikerült nekik!
Két nap alatt hét hajó szelte a habokat Szentendréig és vissza, s közben a felkért előadók, Bedő Szilvia könyvtárosunk „vezénylése” mellett és Nyíri Csaba polgármesterünk „koncertmester” fellépésével adták elő az egykor erre alkotók szebbnél szebb műveit, vagy azok részleteit.
Akik már régebben itt élünk is újabb színekkel gazdagíthattuk helytörténeti ismereteiket és megmerítkezhettünk a táj ihlette alkotások szépséges hangulatában.
Régmúlt idők és a közelmúlt szép, gyönyörködtető, kedves, oktató, szórakoztató vagy vidám emléktöredékei bukkantak fel az alkotásokból, s aki még nem volt tisztában azzal, hogy miért is ragadta meg annyira e táj, e település varázsa, most kész megfogalmazásban hallhatta ennek magyarázatát.
Az ötlet testet öltött és hatott. Sőt meghatott.
Mindenki jól,- és a ringó hajócskáról szilárd talajra lépve, gazdagabbnak is érezhette magát.
A megálmodók és létrehozók minden köszönetet megérdemelnek, s nem kevésbé a hajó üzemeltetője, aki saját költségen három járattal toldotta meg a pályázat biztosította négyet.
De lássuk a „száraz” tényeket, hiszen a munkát felvállaló közösség ezt nagyon megérdemli:
A rendezvény címe:
Irodalmi hajóutak a Dunán, Leányfaluról Szentendréig, Gyulai Páltól Karinthy Ferencig.
A program támogatója: Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága volt.
A hajóút során elsősorban Leányfalu költőit, íróit: Gyulai Pált, Móricz Zsigmondot, Katona Puszta Sándort, Karinthy Ferencet, Márai Sándort, Szeberényi Lehelt és más a helyhez és a Dunához köthető szerzőket: Áprily Lajost, Jékely Zoltánt, Vas Istvánt idézték.
Mint tudjuk Leányfalu irodalmi hagyományai a XIX. század végére vezethetők vissza, amikor Petőfi Sándor apósa, Gyulai Pál Leányfalura költözött. Az 1890-es évek első éveiben kezdődött meg a színészek, operaénekesek, írók, nagypolgárok kitelepedése a fővárosból a kies szépségű, nyugalmas vidékre. Kisebb-nagyobb présházak telkek cserélnek gazdát. Rózsahegyi Kálmán ösztönzésére jön Leányfalura, vásárol telket és épít házat a magyar irodalom kiemelkedő alakja, Móricz Zsigmond. Villatulajdonosok lesznek a Nemzeti Színház és az Operaház művészei is: Alszeghy Kálmán, Hettyey Aranka, Helvey Laura. Élt itt Budapest ostroma idején: Márai Sándor, Szepes Mária, a háború után Déry Tibor, Háy Gyula, Karinthy Ferenc, Fábián Zoltán, Szeberényi Lehel, évtizedeken át volt plébános Katona Puszta Sándor papköltő. Hosszú éveket töltött itt Ravasz László református püspök és veje, Bibó István jogfilozófus, politikus.
A Budapestről kiköltözött polgári réteg körében igen kedvelt, szinte kizárólagos közlekedési eszköznek számított a napi hajózás a fővárosba a nyári hónapokban. A hajóút egyúttal a társasági élet színtere is volt. Régen dédelgetett álmunk volt, hogy legyen hajózás program a faluban. A hajó érkezése Leányfalura minden alkalommal örömteli eseménynek számított, melyekről az itt élő írók tollából számos színes leírás maradt az utókorra.
Fényképek őrzik Leányfalu neves lakói közül pl. Móricz Zsigmondot gyermekei társaságában a Dunán; Karinthy Ferenc, Szeberényi Lehel számos írásban örökíti meg egy-egy dunai fürdőzés élményét.
Az utazás során számos irodalmi idézet hangzott el az említett „helyi” szerzőktől, majd a közönség többek között a nyarakat Szentendrén töltő Vas István, vagy a Visegrádról gyakran ide látogató Áprily Lajos verseivel találkozhatott, de részlet hangzott el Feszty Árpád, a 19. század egyik legismertebb magyar festőjének Leányfalváról szóló őszi „tárczájából” is.
A szervezőknek nem volt szándékában részletes helytörténet vagy irodalomtörténet bemutatása, de a művek közé ékelődő személyes beszélgetések, kiegészítések néha arra terelték magát a forgatókönyvet is .A program szakmai referensei: Bedő Szilvia, Ravasz László Könyvtár, Jékely Endréné, Leányfalu Hely- és Irodalomtörténeti Kiállítóhely vezetője és Szelekovszky Beáta a Leányfalu-Ház igazhatója voltak.
Az irodalmi művek előadásában a hajók utasai, az iskola diákjai (Fancsek Gergő, Márkus Márk, Pereházy Luca, Szadeczky Bencze), Póka Éva színművész és tanítványai is részt vettek.
A meghívott vendégek között voltak Gyulai Pál dédunokája Szágyi Mariann, Móricz Zsigmond unokája Kolos Réka, Fábry Sándor, Dörner György, Szeberényi Lehel családtagjai, és 245 leányfalui polgártársunkat is üdvözölhettük.
A szentendrei hajón utazott többek között Aknay János, Kossuth-díjas festő, Balogh László, Munkácsy – díjas festő, dr. Szilágyi Zsófia Móricz-kutató, Novák Gábor, Szvorák Kati és számos könyvtári- kulturális szakember.
A beszámolót mivel zárhatnám?
Talán nem is fér kétség ahhoz, hogy az ismétlésre való felkéréssel.
És az ősi jelszóval: Üdv a Dunának!
Szász István Tas
Ui. a beszámoló tényanyagához nyújtott szervezői segítséget köszönöm.