Mint az egészségügyi reform vonatkozásában felkért hozzászóló agyficamot okozó pályán próbálom egyenesbe tartani gondolataimat. Hiszen e tanítómese kapcsán először az ötlik eszembe, hogy mennyire más mindezt, ami itt folyik kívülről látni, aztán meg, hogy ugyanaz a tanítómese mennyire mást jelent ott és itt s végül, hogy „orvosi rágcsálói” mivoltunkban mennyire más a hozzáállásunk a történethez.
Mert Károly barátunk egy valóban üvegzsebű társadalomban figyelheti az áramlatokat. Ott tudják, hogy ki kire akaszt csengettyűt és miért. Tudják kinek érdeke és kinek nem és azt is, hogy a politika minden nagy és demokratikus hagyomány ellenére, igencsak félve nyúl e kényes kérdéshez. A leghatalmasabbak bukását is magában hordozza egy ilyen kísérlet.
Náluk a több és magánbiztosítói rendszer hátrányait (erkölcstelen és pusztító erejét) megtapasztalva sóvárognának a szolidaritás bismarki áldásait újra érvényesíteni. Arról van tehát szó, hogy a valódi reformot a több és magánbiztosítós rendszerből az egy és szolidaritás alapján működő biztosító felé kellene végrehajtani. A csengettyűt tulajdonképpen a jól megfizetett rágcsálók akasztanák a reformmacskák nyakába, s akadályoznák meg azok lopkodás ellenes lopakodását éléskamráik felé, a szolidaritás eltiprásán alapuló és ab ovo nyerészkedésre berendezkedett magánbiztosítókkal közös érdekeik alapján.
Nálunk a sokszorosan alulfizetett orvosok, ahelyett, hogy a kevés működő csengettyű leszerelését szorgalmaznák, s azt remélnék, hogy a több és magánbiztosítós rendszer rendezi megalázó jövedelmi helyzetüket, éppen az ellenkezőjét teszik és a beteg érdekét nézve a kockázatközösség és a szolidaritás mellett állnak ki. A rengeteg durva sajtótámadást elviselni kénytelen orvostársadalomról bizony egy egészséges zsurnalisztika ezt lenne hivatott eljuttatni a „tömegek” tudatához. Valójában alig van hasonló önzetlen és gyakorlatilag egyöntetű kiállásra példa a mai magyar társadalomban. Még mi magunk sem gondoltuk ezt át e formában.
Nálunk a reformmacskának álcázott ragadozó pumák egészen másra esküdtek fel. Felénk ők azok, akik az egerek számára hozzáférhetetlen éléstárat kifosztani készülnek, és ezt nevezik reformnak. Az ő nyakukban a mi fogyó pénzünkből (egészségünk árából) beszerzett cifra reklámszövegek lógnak csengettyűk helyett. Ők magukra szerelik azokat fel, és az egérkék valóban egzisztenciájukat kockáztatva próbálhatnak csak megszólalni az ott hirdetett tévtanokról. És ők csodák csodája megszólalnak. A macska azonban – a mai erőviszonyok között még – macska-egér harcot folytat sok kis nevetségessé tett ellenfelével. Közben még az egérlyukakat is eladja a sokkal hatalmasabb patkányoknak.
*
Szőcs Károly írásának további részei sem nélkülözik a magyar válóságból kiszakíthatatlan magyar orvos sorsával is párhuzamba hozható gondolatokat. Mint mindig, most sem árt reá figyelnünk!
Leányfalu
Szász István Tas