Menü Bezárás

Elámulva nézzük, halljuk a híreket a sok ezres, tízezres tüntetésekről, melyek hátterében mozgatóerőként a vírusellenesség, illetve az oltásellenesség van.

A kettő általában együtt jár, de előfordul külön-külön is.

Mert van, aki nem hisz a Covidvírusban és ezért látja feleslegesnek az oltást, és van, aki elismeri a járvány jelenlétét, de az oltásokban nem bízik.

Aztán vannak azok, akik a legképtelenebb magyarázatokat is elfogadják. Úgy a vírus keletkezése, mint az oltások célja és egyáltalában az egésznek, mint rejtett terveket szolgáló beavatkozás dolgában.

Az ellenállás tehát sokféle, de a gyökerei korunk beteggé tett világában találhatók, még csak nem is elrejtve.

A múlt század folyamán az oltásokat megváltó felfedezésként általános elfogadottság kísérte. Ellenállás csak minimális volt, s az is inkább a század mába mutató vége felé. De még ma is van számos más oltás, amelyet elfogadnak, sőt olyan, amely kötelező, vagy amely nélkül biztos halál vár az ellenkezőre.

Mint kiderül, az első számú ok végül egy szóban foglalható össze.

A globalizációba rohanó új liberális világ és a hatalmas léptekkel haladó tömegkommunikáció tevékenysége olyan zavart keltett a fejekben (tervezve, vagy terven felül!), ami elvezetett egy globális bizalmatlansághoz.

A másik ezzel kéz a kézben működik. Ugyanis a neoliberálisnak nevezett ideológiák céltudatosan az egyén mindenhatóságára nevelnek. Az önmegvalósítást szakralizálták.

Nos, ennek jegyében szembe megyünk a természet (lásd: teremtés) törvényeivel, és a közösségi lények együttműködésére született emberi faj eldobja magától ezt a megmaradásához nélkülözhetetlen veleszületetten kódolt tulajdonságát.

Így aztán mai szóval, mintegy felszámolódik a társadalmi együttműködés, az ezzel járó társadalmi felelősségtudattal egyetemben.

Az én testemmel én rendelkezem, szól a büszke válasz, feledve, hogy sok másik „én” testével is rendelkezünk, mikor a magunkéról döntünk.

Az az egy szó tehát az önzés. Valamivel bővebben: a minden eszközzel propagált, tanított, belénk nevelni próbált buta és felelőtlen ugyanakkor önbecsapó – önzés.

Hát ennyi, amit tudomásul kell venni, de ennek példájára működik ezernyi más is abban a világban, amelyet ha valaki vagy valami fejvesztett száguldásában nem állít meg, akkor nem számíthatunk minden élő szervezet egyetlen alapvető céljának megvalósulására: a megmaradásra.

Vajon miért támadják olyan sokszor és vehemensen meg gúnyolódva a megmaradás szót? Úgy hiszik, hogy az ő megmaradásuk magától értetődő lenne?

Ugyanakkor politikai céllá silányítva, és gyakran ellentmondásokba bonyolódva, folyton éppen ezzel kapcsolatos témákon lovagolnak. Környezetszennyezés, globális felmelegedés, CO2 vita stb.

De hiszen ezek mind a társadalmi együttműködéstől függenek, és valamennyi a megmaradást szolgálja.

Akkor meg ???????

A vajon miért mögött tehát sötét tervek és elképzelések sejlenek fel. Vagy nem is sejlenek, hiszen a sokat bántott agg filantróp maga írta le, hogy nyílt társadalmat akar felépíteni az egész világon, olyat, amelyet önálló individuumok mesterséges csoportjai alkotnak.

Április harmadikán ezek ellen kell megtenni az első meghatározó lépést.

Ami meg az oltásellenes tüntetéseket illeti? Hát nem éppen önálló individuumok mesterséges csoportjai tüntetnek ellene? Saját farkába harapott a kígyó, vagy ennek is így kell lennie. Legyen minél nagyobb zűrzavar?

Hova is jutottunk kérdésünkkel? Egy újabb vajon miérthez?

Csakhogy már nyiladoznak a szemek!

                                                                                                          Szász István Tas