Kedves ünneplő és boldog Gyülekezet!

Soha nem volt hasonló lehetőségem és azt hiszem nem is lesz!

Egyszerre nyithatok meg egy kiállítást és egy házasságot.

Mindkettő a szépségről, harmóniáról, adni akarásról, mások vagy egy másik önkéntes szolgálatáról beszél.

Mai rideg és dőre világunkban oázisok az ilyen pillanatok. Hiszen mindent elönt a rideg ideg és dőre őrök őrködnek kéretlenül is rendünk felett, annak megannyi területén.

Mi azonban inkább az ilyen pillanatok hívei vagyunk.

Csakhogy az ilyen pillanatokhoz nem bársonyos szőnyegen menetelünk. Mögöttük évek munkája, generációk szeretete, áldozatvállalása, szolgálata húzódik meg.

Egy boldogságra született ifjú pár vág neki a magyar életnek, s kezdi el annak a munkának a folytatását, amelyen elődei már bőven verejtékeztek, s melyet reméljük további sok generáció folytat majd. Mert családok építik a nemzet szent katedrálisát, bárki bármit is mondana. És művészek generációi a művészekét.

Olykor a kettő összefonódik.

Ennek az összefonódásnak páratlan példája az itt kiállító család. A velünk együtt örvendezők és az is, aki most a dömösi hegyről néz le ránk egyedülálló melegségű, szeretetet sugárzó, türelmes tekintetével.

Könnyű most az én helyzetem, hiszen nem kell neveket felsorolnom, adatokat ismertetnem, érdemeket méltatnom. Azok, akik itt vannak, valamennyien jól tudják mindazt, amit én, nem szorulnak eligazításra.

Magam csak egy pillanatra röppenek vissza a múltba, amikor megismertem egy dinasztiát, kik Erdély szerelmeseiként jártak felénk, s akik, amikor az ottani hatalom durva szava átparancsolt a határon, itt sem kerültek el, hanem őszinte és óvó szeretetükkel vettek körül. Ez a kinyújtott kéz újrakezdésünk első perceinek felejthetetlen emléke

Mert nagyon szeretnivaló ez a művészcsalád, együtt és külön-külön s azt hiszem sajátosan igaz és hasznos lesz az az út is, amelyet nem kijelöltek a fiatal párnak, hanem azok neveltetésüknél fogva szabadon választanak.

A tárgyivá válni készülő lelki szépség és a lelki értékké váló tárgyi szépségek együttlétének e helyén valamennyien a barátság és szeretet mindenkor nélkülözhetetlen és boldog perceit élhetjük át. Ha pedig ezen alkotó család adni vágyó ösztönei genetikailag kódoltak, biztosak lehetünk a fiatalok jövőjének hasonló hangulatú éveiben is, melyeket nem fog barázdálni a tetőn remélt helyért folytatott vita. Ketten lesznek Hegedűsök azon a tetőn, s aztán reméljük egyre többen.

A már megnyílt kiállítást tehát formálisan is megnyitom, s a szent kötelék megköttetése után immár civil szóval is kihirdetem – egy valamennyiünk óhaja szerint sikeres – új magyar család indulását.

A fiataloknak hitet, kitartást, boldogságot és sokasodást, az örömszülőknek és az örömben osztozó rokonoknak, barátoknak pedig a fiatal pár gyarapodásának örömteli észlelését kívánom. Háttérnek meg egy szebb, igazabb, hitben, célokban, eredményekben gazdagabb magyar jövendőt.

2007. május 26.