Bizony megfogyva és bizony megtörve is, de ennek ellenére csakazértis! Vagyunk és keressük egymás kezét, mert ismerjük ezeket a kezeket. Látatlanul is rátalálunk s áramoltatjuk oda vissza energiáinkat.

Egyszer volt fiatal kezeink most megsokszorozott tapasztalatokkal, fájdalmakkal és csalódásokkal kapaszkodnak egymásba.

Itt vagyunk, s még Istennek hála sokan vannak velünk gondolatban. Okkal van távol legtöbbjük, alig akadhat olyan, ki nem lenne itt szíve szerint. Gondoljunk rájuk is. És gondoljunk azokra is, akik már alátekintenek reánk.

Mi, az egyszer voltak, annak az egyszer volt közösségnek tagjai, melynek egy nagyobb darabja ma délelőtt ott volt a völgyben, feladatunk nagyobbik részét már elvégeztük.

Kívánhatnánk egymásnak jó pihenést, kellemes öregséget, gondtalan egészséges lefelé utat, mely hitünk szerint felfelé vezet. Kívánhatnánk, de nem tehetjük. S nem csak azért mert kevés a remény erre a kényelmes és kellemes időszakra, hanem azért is, mert olyan gondolatot képviselünk, olyan szellemet hordozunk magunkban, melyet soha nem volt nagyobb szükség továbbadni, mint éppen most.

Hídnak kell lennünk önhibáján kívül eltorzított generációk felett, össze kell kötnünk múltat s jövendőt. Ezért pedig hinnünk kell a jövőben. Minden ellenkező jel és jóslat ellenére hinnünk kell.

Az emberiség nagy színjátéka drámai kibontakozás felé közeledik, de sokféle tisztító özönvíz létezik a rend tárházában. Nekünk azért kell tennünk, hogy olyan megtisztulást érdemeljük ki, amelyik egyben megmaradást is jelent.

S ha már magyarnak születtünk, merjük kimondani, hogy magyar megmaradást is. Nem mások nélkül, velük együtt, de magyarul.

A mai napon nem most van ideje a hosszú beszédeknek. Most beszél-getnünk kell és egymásnak örvendeznünk. Fel kell élesztenünk társaságunk eddig oly szépen lobogó tüzét és el kell vinnünk a megfáradottaknak is. Jövőre kerek évforduló lesz, s akkor talán sikerül nagyobb létszámban is találkoznunk.

Addig a világ szekerének rúdja új irányba fordulhat.

Reméljük, hogy jó irány, megtartó irány lesz az és mi is hozzájárulhatunk valamivel utódaink helyes útválasztásához.

Most azt hiszem, ez lehet a reánk háruló legszebb feladat.

Érezzétek jól magatokat és rakjuk le terheinket erre az estére.