2014. szeptember 27-én volt Budapesten, a Marosvásárhelyen 1921 és 2001 között élt Fülöp György emlékezetére – fia ifjabb Fülöp György által – összeállított kötet bemutatója az anyaország közönségének. Minthogy az olvasók jelentős része nem ismerte, ismerhette őt – a könyv adathalmazát nem megelőzve – röviden megemlítem, hogy 1998-ban kapta meg Magyarországon az Évszázad Sportolója emlékérmet a külhoni díjjal, majd 1999-ben szeretett Vásárhelyének díszpolgára is lett. Fülöp György több sportágban (jégkorong, kosárlabda, vízilabda, kézilabda) játszott válogatott szinten és fiatalon más sportágakban is jelentős eredményeket ért el. Ezt követően városának több bajnoki sikert szerzett a női kosárlabda csapat edzőjeként, jeleskedet az utánpótlás nevelésben és a marosvásárhelyi Bolyai Líceum sporttagozatát vezette, mint nagytekintélyű pedagógus. Élete alkonyán a református egyháznak volt egyik támasza. Emellett rendkívül színes egyéniségét, az egykori vásárhelyi polgár egyik utolsó megtestesítőjeként kedvelte Erdély és a város magyar közössége.
Az alábbiakban a hosszasabb, baráti hangulatú beszélgető délutánt záró – a sajtónak szánt – összefoglalómat olvashatják.
pályán kívül – pályán belül
Ifjabb Fülöp György emlékező kötete édesapjára,
Fülöp Györgyre,
Amikor e Fülöp Györgyre emlékező kötetet bemutatjuk az anyaországban is, nemcsak egykori közösségének ideszakadt tagjait akarjuk megismertetni múltjuk egy fontos szereplőjével, hanem a Kárpát-medence magyarságát is azzal, aki a magyar sport modernkori történetében eleddig a legsokoldalúbb teljesítményre volt képes. Ezzel pedig egy sportnagyhatalom esetében nem keveset állítunk.
Fontos könyv ez. Nem csupán azért, mert megérdemelt, hanem mert a ritka teljesítmények, a jeles életpályák nem tűnhetnek el a ma oly nagy igyekezettel eltörölni vágyott múlt süllyesztőjében. Szükségesek ezek a példák, hiszen egy egész nemzet szenved a példaképek hiányától. És nem azért, mert nincsenek példaképeink, inkább azért, mert nem mutatjuk fel őket elég igyekezettel, miközben mások sokkal szorgosabban próbálják deheroizálni egészséges nemzeti önbecsülésünket fokozni képes nagyjainkat, bemocskolni vagy legalábbis halványítani a róluk élő képet.
Fülöp György sokoldalúságát a sport területén ismerjük leginkább, pedig ennél sokkal többről van szó. Ha végigkísérjük történetét, egy teljes életet élő igaz ember csak igen ritkán előforduló összetettsége érhető tetten.
Már a gyökereit jelentő legközelebbi őseinek teljesítményei is hallatlanul változatosak, szerteágazóak különféle tehetségekben, erényekben. Elsősorban az áldozatkészségben, kitartásban, szorgalomban, de legalább ennyire az emberi tulajdonságok kellemesen vidám és szórakoztató elemeiben is.
A Mezőség magyar parasztságának maradékaival együtt kihalóban levő helyi magyar földbirtokosság maradékai között cseperedett fel. Szülei, nagyszülei, dédszülei már tudatosan küzdöttek ezért – a költő által szomorúan szép tájnak nevezett – földért, s a rajta élő ritkuló magyarságért. Sajnos – mint tudjuk – már későn, de rendíthetetlenül.
A levéltáros édesapa személyében az az idő tájt is küzdő pusztakamarási Szövérdi Szász felmenők példája a hajszálgyökerek szívóerejével épült be az életerős, vidám és testben-lélekben-szellemiekben gazdag fiatalemberbe. Mégsem lett belőle egy merev, semmibe néző szobor. Ha elolvassuk e könyvet, életművéből egy másokért élő egyéniség képe bontakozik ki.
A kiváló sportoló edzőként is hasonló szinten volt képes tudását átadni, veleszületett pedagógiai érzékét személyiségének vonzó és egyben tekintélyt parancsoló jegyei segítették. Ehhez társult a tanítványai iránt érzett felelősség, empátia, s mindenekfölött a szeretet. Az a szeretet, melyet már édesanyja is számolatlan és számolhatatlan mennyiségben árasztott családjára és az emberekre.
Vezetői képességeit szintén ezek a tulajdonságok, valamint a szolgálat szellemének természetes megélése alapozták meg. Ez aztán a sportolói, edzői és irányító pedagógusi pálya zárultával, az egyház szolgálatában is mindennapi gyakorlattá vált nála.
De beszélnünk illik Marosvásárhely hagyományaihoz hű fiáról, a társaságok lelkéről, a flekkensütés művészéről, a nagy anekdotázóról, a viccek kifogyhatatlan felidézőjéről is. Mindezek a színes tulajdonságok meglepő harmóniában fértek meg a fent leírt tekintélyes férfiút jellemzőkkel együtt személyiségében.
Hogy személye mit jelentett korának legkülönbözőbb közösségei számára, azt éppen a könyv szerkesztése közben tapasztalhattuk meg. A más esetben oly nehéznek bizonyuló anyaggyűjtés során áradt az elismerést, hálát, boldogító epizódokat felsorakoztató, nosztalgiával áthatott írások sora.
Az emlékező fiú nagy odaadással és jó érzékkel nyúlt az anyaggyűjtéshez, és úgy érzem sikerült méltó képet festenie a mindenki számára példakép apáról.
Manapság sokat szenvelgünk hibáinkat kisebbítgetvén. Hol a nehéz gyermekkort, hol a túlméretezett, követhetetlen szülői példát próbáljuk felhozni gyengeségeink magyarázatául. Miközben azonban gyarlóságaink miatt mentegetjük egymást és magunkat, nem gondolunk ennek a másik oldalára. Visszája helyett a színére. Mert Fülöp György tágabb nemzedékének gyermekkora, s főleg ifjúsága nem volt könnyű, de vele együtt sokan éppen ebből építkeztünk további nehéz vagy még nehezebb évekre. És a remek szülői példák sora éppen hogy megkönnyítette küzdelmeinket, hiszen előttünk volt a megnyugtató bizonyosság, hogy így is lehet, mégis lehet, csakazértis lehet.
Vegyék kezükbe és olvassák szeretettel ezt a könyvet. Emlékezzenek mindarra, ami már nincs és sajnos nem is lesz, de készüljenek általa arra, ami még lehet, amiben hinnünk kell, és amiért tennünk kötelesség.
Ha így teszünk, akkor a Fülöp György élete, az általa felmutatott példa, és fiának szép szolgálata nem volt hiábavaló.
Leányfalu 2014. október 3.
Szász István Tas