A csíkszeredai Státus könyvkiadónál, 2004.decemberében jelent meg Szőcs Károly: Messzelátó című esszé- és tanulmánykötete.
Bevallom, hogy a kötet tartalmát már előbb is ismertem és Szőcs Károly gondolatait nem most olvastam el először. Kötetének messziről küldött darabjait még megszületésük pillanatából ismerem. Így aztán vállalom az elfogultság gyanúját is, mikor kijelentem, hogy számomra igen kedves írásokról van szó.
Korunk értelmiségije az információk áradatával küzd. Az éjjeliszekrényeken papírhalmok roskadoznak, a számítógépek merevlemezei rogyásig telnek. Az agyonszakosodott világ már kizárta annak lehetőségét, hogy a házsongárdi illetőségű Brassai Sámuel – utolsó polihisztorunk – nyomdokait próbáljuk közelíteni. A részletes és fokos könyvek kimazsolázása a mégoly információéhes embert is lehetetlen feladat elé állítja.
Pedig egyre jobban alábecsült értelmiségünk számára igenis kell az információ, kell egy aktuális világkép kialakítása. Másként nem tud eligazodni egyre bonyolultabb életünkben, nem képes megfelelni sokat emlegetett értelmiségi feladatának.
Jó, vagy rossz sorsa, Szőcs Károlynak érdeklődése és tehetsége mellé megadta a legszükségesebb kelléket – az időt. Így ő vállalta a válogató férfi Hamupipőke (Hamucsizmácska?) hétmérföldes munkáját. Ezt követően pedig, nem csak tömören, valamint érthető formában, de saját gondolatainak olvasztókohójában ötvözve tárja elénk a legváltozatosabb információkat.
Ezenközben vitatkozik is, és figyelmeztet arra, hogy az álmodozásból át kell menni a hatékony cselekvés mezejére, a sirámok „ragozásából” a két lábon álló szikár célszerűség világába.
Magam azt is tudom róla, hogy még a Trianon trauma keserves hordozásától is óva int, s ezen vitatkozni is hajlandó. Szerinte elmúlt az az idő, mikor a fájdalmat kell értékké aszúsítani. Ez a világ erre nem vevő. Bátor és határozott érvek, bizonyítékok, cselekedetek, ötletek kellenek itt és most.
Ugyanakkor az elveszett hazák bűvköréből, a szülőföld és a gyermekkor öleléséből, a kérdőjelekkel teli emlékek kíváncsiságra sarkalló hatása alól sem menekülhet, és nem is akar.
Aki ezt a könyvet kezébe veszi, érdeklődési körétől függetlenül jut számára fontos információkhoz, a székelyföld magyar nyelvéből immáron 22 éve a német közegbe kényszerült szerző sajátos ízeket tartalmazó hangján, és mint ő mondja, a „harmadik kultúra” emberének közvetítői szűrőjén keresztül.
Budapest, 2005. január 18.
*