Vannak életünkben egészen váratlan pillanatok. Ilyen volt az is amikor számos ismert és általam még nem ismert leányági Grassalkovich leszármazott közül – éppen engem kértek fel az ősökre való emlékezésre.
Az osztályellenségként nevelkedett személyiségbe beivódott hamis reflexekkel, ódzkodva vállaltam a feladatot, az az érzés motoszkált bennem, hogy ellenszenvet válthat ki, vagy legalábbis kérkedésnek vélik, holott magam tudom a legjobban, hogy mindez csupán véletlen. Nekem is kellett valahova születni. Hogy éppen erre a fertályra pottyantott a sors szeszélyes gólyamadara, nem az én érdemem.
A felelősség elhárításának második vonalát is felhozom mentségemre. Makkai Laci barátom maga választotta több téma közül ezt a mai előadást.
Megpróbálom hát felvázolni az igen érdekes és üstökösszerű Grassalkovich történetet és mellé a kihalástól megmenekült leányág egyik legtöbb értékkel és érdekességgel szolgáló vonalának színes emlékeiből, áldott emlékű csodálatos nagyanyám, nikelsburgi Nikell Eleonóra – a név ellenére minden áldozatot vállaló magyar nagyasszony – kilenc és fél évtizeden át szikrázó memóriájának nekem sok szeretettel és nagy igyekezettel juttatott és általam féltve őrzött morzsáiból is fogok válogatni.
Természetesen a megfelelő hivatkozással, néhány Fallenbüchl Zoltán és Varga Kálmán által feltárt érdekességgel is megtoldom vagy kiegészítem emlékeimet, illetve tisztázom a családban szóban fennmaradt legendákat.
Különös érzéssel teszem ezt, hiszen egész gyermekkorom, sőt életem első öt évtizede úgy telt el, hogy minderről kötelező volt mélyen hallgatni, s bár az utóbbi években ettől a szorongástól már megszabadultunk, mégis most először van alkalmam nagy nyilvánosság elé tárni ezzel kapcsolatos emlékeimet.
*
A bécsi döntést követő négy magyar esztendő Kolozsvárjának boldog gyermek-lakosaként volt alkalmam először hallani a Grassalkovich nevet. A falon függő, számomra érdekes fát ábrázoló képen kívül, szüleim utazásával kapcsolatban merült fel, ti. a Grassalkovich per miatt bíztak pár napra nagyanyám gondjaira. Az Astoria szállóval szemben levő telket perelték együtt a leányági örökösök, ugyanis III. Grassalkovich Antal ezt azzal a kitétellel adományozta a székesfővárosnak – a nemzet színházának felépítésére –, hogy amennyiben azon már nem ez az intézmény áll, a telek visszaszáll a családra. A perrel foglalkozó kolozsvári újságok ma is családi levéltáramban van
Nos, ekkor ültetett nagyanyám a fotelje mellé, és kezdett először mesélni nekem a Grassalkovichokról. Eleinte csupán érdekes történeteket, később, már kamasz koromban I. Antaltól származtatott aforizmákat is.
De kik is voltak ők?
A család, mint akkoriban annyi magyar nemesi família, a török idők alatt elszegényedett. Az első feljegyzett ős Grassalkovith N. még th végződéssel írja nevét s feltételezhetően Horvátországból származott észak Magyarországra.
S itt máris a Varga Kálmán dolgozatból idézem Ripka Ferencnek, 1925-31 között Budapest polgármesterének, kriptabéli tűnődéseiből az I. Antal koporsója mellett született gondolatot, mely szerint: „A szegény tót diák éppen olyan nyugodtan, mozdulatlanul alszik kincseket érő koporsójában, mintha sosem lett volna hatalmas úr, fejedelmek barátja s földi javak mindenikének osztályrészese.” Nos, egyrészt az a th mintha valóban a horvát múltra utalna, másrészt pedig a „hatalmas úr” ősei már öt ismert generációval előtte is magyar nemesek voltak, s csupán a név jelez idegen eredetű, egyetlen valamikori őst, azt, aki a nevet hozta magával, de utódai már magyar nemes családokból választhattak feleséget. Az első ismert éppen a már említett Grassalkovith N. volt. A tót ifjú megállapítás tehát tévesnek tűnik. Igaz, a több nyelven beszélő I. Antal szlovákul is tudott, de kitűnően beszélt latinul és németül is, s attól még nem lett római vagy német.
I. Grassalkovich Antal egész életét végig kísérte a magyar ügy iránti elkötelezettsége. A „szegény Tót diák” bizony egy sokgenerációs magyar nemesi család sarja volt, egyetlen valamikori, feltehetően horvát őssel, és a korszaknak megfelelően fejlett – természetesen rendi jellegű – magyarság tudattal
Ennek fényében lássuk a családfát.
Grassalkovith N.-t a családfán egy ismeretlen nevű fiú, majd Mihály, Mátyás és István követik. Ekkor érkezünk el 1656-ba, amikor is megszületik a nevét később már ch-val író Grassalkovich János. Neki, nejétől, egresdi Egresdy Zsuzsannától, két élő gyermeke marad. Egy fiú, aki történetünk főhőse, vagyis gróf. I. Grassalkovich Antal, és egy leány Zsuzsanna – családom nyolcadik őse – aki Beleznai Jánosné néven elindítja azt a leányágat, melynek néhány érdekességéről is beszélek később.
I. Grassalkovich Antal 1694-ben látta meg a napvilágot ebben az elszegényedett nemesi családban. Rendkívüli adottságokkal megáldott és szerencsés csillagzat alatt született gyermek volt. A genetikai szerencsét megtoldotta az, hogy egyházi támogatást kapott tanulmányaihoz. Ismereteim szerint még az unokának is birtokában voltak azok az agyag edények, melyekben I. Antal a napi élelmiszer adagját hazavitte, s melyeket – róla szóló írások szerint – 1751-es gödöllői látogatásakor, maga Mária Terézia is kezében tartott.
A történet ezen kis részletében már benne leledzik a magyarázat, hősünk több tulajdonságát érintően. I. Antal ugyanis rendkívüli módon tudott bánni a pénzzel, értékelte és hasznosította, nem maga a pénz, hanem az általa megszerezhető működő és átörökíthető vagyon érdekelte, s talán ebben is,- a működő rendszerek felépítésének öröme. De megértő pártfogója maradt egész életében a szegényeknek, határozottan törekedett arra, hogy jobbágyai jól érezzék magukat, mélyen hívő és egyházát támogató ember, s mint ilyen utóbb kegyúr volt. Nem tagadta, mennyire igényli, hogy mindenki szeresse és becsülje, amit legtöbbször ellenfelei, sőt ellenségei esetében is sikerült elérnie.
Itt jut eszembe néhány családilag lazább formában emlegetett aforizmája, melynek eredeti szövegét most kerestem meg. Ugyanis két kéziratos (feltehetően diktált), nem mindenben azonos aforizma gyűjteménye van a Széchenyi levéltár illetve az Egyetemi Könyvtár gyűjteményében. A gyűjtemények nyelve magyar és itt máris el kell mondanom, hogy egyik élharcosa volt a magyar nyelv meghonosításának. A hozzá befutó álláskérések esetében előnyt jelentet, ha a kérés magyar nyelven született. E téren több kortársával is együttműködött.
De olvassunk el néhányat az aforizmákból:
„Amit magad végbevihetsz, ne bízzad másra”.
„Ellenségeidnek barátait magadévá tévén, ellenséged is tied lészen.”
„Mindenki cselekedeteit ditsírd és ha nagyon betsülni kívánnak betsüld, mert ezek semmibe sem telnek és jó akarókat szereznek.”
„Az emberek egymás hasznára születtek”
„A nem tetsző barátságot ne vágd el, de altassad el.”
Pályafutásának állomásait érdemes áttekinteni:
Mindenekelőtt egy érdekesség. Gyermekkora egybeesik a Rákóczi szabadságharccal (1703-1711). Apja maga is a kurucok mellé áll, sőt vak Bottyán íródeákja és postamestere lesz, s a gyermektelen Bottyán őt fiává fogadja. Mindez nem akadálya később annak, hogy az ő fia, I. Antal, mint szegény diák, a nyitrai piarista, majd a nagyszombati jezsuita szerzetestanárok tanulója legyen és jó eredményeinek köszönhetően „kuruc bélyeges származásától függetlenül” jogi tanulmányai során egy királyi táblai ülnök patvaristája lehessen. Ebben Fallenbüchl Zoltán szerint a korabeli nemesi szolidaritás is közrejátszott.
Közbevetőleg most említem meg, hogy a későbbiekben ő maga is élére áll egy olyan kezdeményezésnek mely a történelmi körülmények miatt elszegényedett nemesek felsegélyezését szolgálja és tehetséges gyermekeiknek a taníttatását megkönnyíteni szándékozik.
Hősünk életében ismét szerencsés véletlen jön közbe. A török kiűzése utáni zavaros birtokviszonyok rendezésére 1690-ben létrehozott „Neoaquistica comissio”, vagyis az „Új szerzemény bizottság”, most,- 1715-ben kezd érdemben működni és a 21 éves ifjú tehetség ekkor már királyi ügyészként kapcsolódik ebbe a munkába.
Ha nem tévedés, hogy 19 évesen már szerepe volt a Pragmatica Sanctio előkészítésében, s ha elgondolkodunk egy pillanatra és egynémely mai 19-21 éves – teljes szülői függőségben bulizó – csemetére gondolunk, van okunk csodálkozásra.
Ez az a pont ahol elkezdődik a majdani vagyon felhalmozása, mai szemmel különös módon, de akkori szokások szerint szabályosan, ugyanis az ügyek intézésénél az illetékesek a kincstár érdekei mellett, megengedett módon és kellő önfegyelemmel, a saját jól felfogott érdekeiket is képviselhették. Az információk birtoklásában hatalmas lehetőségek rejtőztek és I. Grassalkovich Antal elindulhatott azon az úton, melynek végére kialakult mesés birodalma.
Minden lehetőséget felhasznált, ami nem merítette ki a korrupció fogalmát. Emellett puritán életmódot folytatott és a hivatalok halmozásával gyűjtött pénzeket, s az előnyös kölcsönöket, mind birtokvásárlásra fordította.
A birtokokat a jól felmért gazdaságfejlődési irányokat megsejtve, a főváros és a Bécs, Buda, Kassa útvonal mentén vette meg. Mikor csak tehette kivásárolta a nem magyar kézen levő birtokokat is, ami abban az időben szimpátiát kiváltó tényező volt, s nagyban ellensúlyozta a hirtelen növekvő vagyon miatti irigységet. De nem csak a maga javára tette ezt. Ő intézte például a Jászkun területek visszaszerzését a német lovagrendektől, ezzel is nagy népszerűséget szerezvén, mert így biztosította a jászok és kunok számára a jobbágyságból való megváltakozás alapját.
1720-ban 26 évesen már Királyi Ügyigazgató. 1722-ben megnősül. Elveszi Bajthay István alispán ifjú özvegyét. A házasságból utód nem születik.
1723-ban kezdődik gödöllői birtokossága és 1724-ben táblai ülnök is lesz, majd 27-ben a Kamara tanácsosa. 1731-ben az előléptetés miatt megüresedett Királyi személynöki pozíciót is elnyeri. 1732-ben bárói rangra emeli a király, majd a kegyúri jogot is megszerzi.
Mint hívő katolikus, számos templomot épít, újít fel, vagy támogat, s ezzel az egyházi berkek jóindulatát is elnyeri. A máriabesnyői kegyhely és a kolostor nagy patrónusa, a családi kriptát is a kegytemplom altemplomában építteti meg.
Ismét egy aforizmáját idézhetjük: „Utálatos és kárhozatos fortély úgy szolgálni az Istennek, hogy az ördögöt meg ne bántsd”- mondja.
Magánélete is példás.
Közben 1729-ben meghal neje, és két év után újraházasodik. Elveszi Klobusiczky Krisztina bárónőt. A család VI. Károlyt házasságközvetítőként is emlegette, de ilyen pletykák szárnyra kaptak később Mária Teréziáról is.
Az új feleségtől sorra születnek gyermekei. Anna-Franciska 1732; majd Antal-János 1734; Klára a későbbi Esterházy Gáborné 1735; Anna-Mária a majdani Haller Gáborné,1736; a korán elhalt Ignác-Lőrinc, 1737; Terézia-Ilona, aki felnőve Forgách Jánosné lett és csak 29 évet élt. Az ő születése azonban anyjának életébe került. Grassalkovich Antal ismét megözvegyült.
Érdekesség, melyről a kései család is tudott, hogy minden gyermekének szegényházi gondozottak voltak a keresztszülei. Ez akkoriban kegyes szokás volt.
Nehézségei is akadtak. Reviczky János ellenlábasa vagyonszerzésével kapcsolatban hivatali jogán kutakodott utána, de ismét szerencséje volt. Reviczkyt elvitte a sárgaság.
A Habsburgok az orosz cárnővel szövetségben a törökkel vívtak háborút. A kezdeti sikerek után kudarcok következtek s Grassalkovichnak még ez is kedvezett, mert a hadiszállításokkal hatalmas pénzeket keresett. Fallenbüchl Zoltán felhívja figyelmünket arra, hogy ebben közrejátszott birtokai földrajzi helyzetének jó megválasztása is.
1740-ben Károly meghal és helyét a Pragmatica Sanctio (1713) alapján Mária Terézia foglalja el. Az előbb említett feljegyzés szerint a fiatal Grassalkovichnak már a Pragmatica Sanctio előkészítésében szerepe volt.
Maria Terézia trónra lép, de a poroszok mást gondolnak és támadnak. Az fiatal uralkodónő nagy bajban van. A bajorok és a franciák is belépnek a háborúba. Minden veszni látszik.
És ekkor jön el újra Grassalkovich „ideje”. A királynő nagymértékben támaszkodik rá. mint személynökére és a nevezetes pozsonyi „moriamur” nagyjelenetnek Grassalkovich lesz az egyik fő előkészítője. A kisded II. Józseffel a karján elcsukló hangon szónokló királynő megnyeri a rendeket magának. Elhangzik a „Vitam et sanguinem” és a magyar csapatok sikereitől lesz hangos Európa. A huszárokat rettegik a sorra megnyert ütközetekben.
Egyébként tudjuk, hogy Márai Terézia férjét, Lotharingiai Ferencet maga mellé emeli corregensnek. Ezzel indul a Habsburg-Lotharingiai ház.
A hadi sikereket követően Mária Terézia hatalma megszilárdul, és ezt soha nem felejti el személynökének. Birtokai tovább gyarapodnak és királyi tanácsnok lesz. Ezt követően 1743-ban a grófi címet is megadja az uralkodónő. Címere közepében az MT betűk kapnak helyet.
Több szerző és a családi legenda is beszél arról, hogy Grassalkovichot soha ki nem mondott érzelmi szálak, bizonyos rajongás fűzte fiatal, szép és okos uralkodónőjéhez. Ennek valóságtartama az uralkodónő szépségét és eszességét ismervén nem kizárt.
Ezt erősítheti meg a Fallenbüchl Zoltán könyvében olvasható anekdota. Idézem:
„A királynő az aacheni béke után hazabocsájtandó hadifogoly francia katonatiszteket fogadott kihallgatáson (…). Megkérdezte az egyiket, ki előbb Poroszországban is járt, hogy ismeri-e ezt és ezt a porosz hercegnőt? Az igenlő válaszra így szólt: Azt mondják róla, hogy ő a világ legszebb fejedelmi sarja…Ön is így gondolja? Mire a francia így válaszolt:- Asszonyom én is ezt hittem egészen a mai napig!”
A kegyúr már 1735-ben elkezdi a gödöllői kastély terveztetését, és az építkezés 1744-ben felgyorsul. A hatalmas uradalom együttes központjának ezt szánja, bár több más helyen is vannak kastélyai, így Pozsony mellett és Hatvanban, s palotát építtet Pesten és Pozsonyban.
Rengeteget utazik, s ennek távolságait növeli, hogy az aradi főispánságot is megkapja, s ott nehéz feladatai vannak, többek között a Maros mentén leereszkedő román martalócok miatt.
1748-ban lesz a Magyar Királyi Kamara elnöke s ez újabb hosszú utazásokkal jár. A királynő 1748-ban megbízza a budai királyi palota építésének ügyeivel. Ugyanis, Mária Teréziának tulajdonképpen Magyarországon kellene laknia, ami Pozsonyban megoldhatatlan. . A róla szóló írások elismerik, hogy az uralkodói bizalomnak mindenkor igyekezett megfelelni, de a haza érdekeit soha nem engedte a józan kompromisszumokon túlmenően csorbulni.
Grassalkovich, bár a nemzeti érdeket a rendivel vélték akkoriban azonosnak, mégis hazafias tettet követett el, amikor a Habsburg állam egységesítésekor Magyarország külön státusa mellett foglalt állást. Tény, hogy a nemesség nagytöbbsége tősgyökeres magyar volt. Arra is gondja volt, hogy amennyire lehetett, a telepítéseknél magyar jobbágyokat telepített.
Íme egy kuruc származású labanc korabeli viszonyulása magyarságához.
1748-tól második koronaőr.
1751-ben beteljesül nagy álma és a budai építkezéseket megtekinteni ide utazó uralkodói pár, három napra Gödöllőre látogat. A fogadás fejedelmi. Európa legnagyobb fényjátéka, a kor divatja szerint emberi ruhába öltöztetett állatok viadalai, hatalmas vendégsereg és mindenütt huszárok sorfala. Utóbb legendák keringenek róla.
Ezek között van az is, mely szerint a kegyúr az uralkodónőt augusztusban a sóval havassá varázsolt úton szánkóztatta Máriabesnyőre, ahol akkor már állt a kegytemplom és kolostor. Fallenbüchl Zoltán ezt észérvekkel cáfolja, hiszen egy évi sótermelésünk sem lett volna elég ehhez. De még a kastélykertbeli változat is túlzásnak tűnik.
A családi legenda nem nevezi meg a szánkóztatót, tehát a három Antal bármelyike lehetett, ugyanis abban nem Mária Terézia a szereplő, hanem egyik Habsburg főhercegnő, mint valamelyik Antal reménytelen hódolatának tárgya, ki a „minden kívánságát teljesítem” ígéretre kérte volna a nyári szánkózást?
| Valószínűségi táblázat az egyik Grassalkovich Antal császárlány szánoztatásának történetéhez | ||||||
| Periódus Grassalkovich | Élt | Habsburg | Élt | Uralkodott | Leányai | |
| 1640-1645 | I. LIPÓT | 1640-1705 | 1658-1705 | M. Antónia 1669-1692 M. Elisabeta 1680-1741 M. Anna 1683-1754 M. Magdolna 1689-1743 | ||
| 1646-1650 | ||||||
| 1651-1655 | ||||||
| 1656-1660 | ||||||
| 1661-1665 | ||||||
| 1666-1670 | ||||||
| 0671-1675 | M. Jozefa 1699-1757 M. Amália 1701-1756 | |||||
| 1676-1680 | I. JÓZSEF | 1678-1711 | 1705-1711 | |||
| 1681-1685 | VI.KÁROLY | 1685-1740 | 1711-1740 | M. Terézia 1717-1780 M. Anna 1718-1744 | ||
| 1686-1690 | ||||||
| 1691-1695 | I. ANTAL | 1694-1771 | ||||
| 1696-1700 | ||||||
| 1701-1705 | ||||||
| 1706-1710 | ||||||
| 1711-1715 | ||||||
| 1716-1720 | M.TERÉZIA | 1740-1780 | 1717-1780 | M.Anna Jozefa 1738-89 M.Krisztina 1742-1798 M.Erzsébet 1743-1808 M.Amália 1746-1804 M.KarolinaLujza 52-14 M.Antónia 55-93XVI L. | ||
| 1721-1725 | ||||||
| 1726-1730 | ||||||
| 1731-1735 | II. ANTAL | 1734-1794 | ||||
| 1736-1740 | ||||||
| 1741-1745 | II. JÓZSEF | 1780-1790 | 1741-1790 | M.Terézia és Krisztina korán elhalnak | ||
| 1746-1750 | Kastély 1749 | II. LIPÓT | 1790-1792 | 1747-1792 | M. Terézia 1787-1827 | |
| 1751-1755 | ||||||
| 1756-1760 | ||||||
| 1761-1765 | ||||||
| 1766-1770 | ||||||
| 1771-1775 | III. ANTAL | 1771-1841 | ||||
| 1776-1780 | M. Lujza 1791-1847 BN M. Leopoldina 797-826 M. Klementina 798-881 M. KarolinaFerdinanda 1801-1832 | |||||
| 1781-1785 | Kast.bőv.1785 | |||||
| II. FERENC1792-18351786-1790 | ||||||
| 1796-1800 1791-1795 | ||||||
Valószínűségi táblázatot készítettem, a gyanúsítható hölgyeket dőlt betűvel jelölve, s kiderült, hogy:
I. Antal esetében I. Lipót M. Magdolna nevű lánya, I. József M. Jozefa vagy M. Amália nevű leánya
II. Antal esetében M. Teréziának: M. Anna-Jozefa; M. Krisztina; M. Elisabeta; M. Amália nevű lányai vagy II. Lipót: M. Terézia nevű lánya jöhettek volna szóba.
III. Antal esetében mindenki kizárva.
Ezek mellett a három Antal élettörténetét is ismerve azt feltételezhetem, hogy a Fallenbüchl Zoltán könyv verziója valósult meg, tehát legvalószínűbben maga Mária Terézia lehetett az imitált téli sportolás e sós változatának legendabéli hősnője.
A történet anekdotának is szórakoztató, de a fogadtatás valóban óriási volt. Ennél érdekesebb azonban, hogy az uralkodónőt Gödöllőn magyar nyelvű üdvözlőbeszéd fogadta. Mária Terézia a medve számokat nem értékelte, de annál inkább hódolt hagyományos házasítási kedvének, s Antal harmadik feleségét talán ennek is köszönhette. Külön egyházi engedély nyomán vette el özvegy sógornőjét, Klobusiczky Teréziát. Ő aztán leánygyermekeinek kitűnő nevelője és a birtokok remek irányítója lett.
Grassalkovich Antal 1767-ben a királynőtől a Szent István-rend nagykeresztjét is megkapta.
A gróf haláláig eleget tett hivatali kötelezettségeinek, saját érdekeit mindenkor nagyszerűen tudta ötvözni a kincstári és a magyar érdekekkel, és hatalmas – bár nem egészen tehermentes – vagyont hagyott fiára, II. Antalra.
Az 1734-ben született Antal a bécsi Theresiánumban nevelkedett. 21 évesen ő is a Királyi Kamara tanácsosa, de ez már az apa érdemeinek volt köszönhető. Nem igyekezett megfelelni az elvárásoknak s felmentést nyert az ülések látogatása alól.
Az utókor „tékozló Antal” néven is emlegette. Mint azt a Gödöllő történetéről szóló kötetben olvashatjuk: „nem győzött eleget sütkérezni a gazdagság és dicsőség fényében.” Bécsben élt, az uradalmakat mostohaanyja vezette. Ő közben címeket gyűjtött. Második koronaőr, majd főlovászmester, s végül II. Józseftől 1784-ben jelentős hadiadományai fejében megkapja a hercegi címet. Felesége Esterházy Mária Anna volt.
Fallenbüchl Zoltán kutatása szerint egyes udvari körökben vaskos tréfái és italozása tették népszerűvé. Pedig apja határozottan azt tanácsolta, hogy ne lakjon Bécsben, az udvari körök könnyelmű versengésének közelében. Ami a vaskos tréfák korabeli népszerűségét igazolja, arról még szólunk.
A birtokok szószerinti elkótyavetyélésében azonban atyja előrelátóan meggátolta, mert még Mária Teréziát megkérte, hogy valamennyit nyilvánítsa hitbizománnyá, így azokat adóssággal nem terhelhette és el sem adhatta.
Adósságai nőttön-nőttek. 1790-re már 117000 Forint volt az éves kamat.
Az uralkodó ekkor már II. Lipót, de trónralépése után csak két évig él.
II. Antal 1794-ben bekövetkezett halála után fia III. Antal örökölte a vagyont, és természetesen az adósságot is.
A családi legendákban jellemvonásaiból jótékonysága és hiszékenysége maradt fenn, a kutatók szerint ellentmondásos személyiség volt. Nagyapja és apja tulajdonságainak keveréke.
A vagyon hamarosan zárgondnokság alá került. A gondnok a kor egyik legkiválóbb gazdálkodója, feleségének rokona, gróf Esterházy Ferenc lett. Ezt követően egy ideig az uradalom második virágkorát élte és 1804-re adósság nélkül adatott vissza a jogos örökösnek.
Jött azonban a Napóleoni háború.
A győri vereséget elszenvedő nemesi felkelésnek Grassalkovich egyik támogatója volt. Lovascsapatot állított ki, s a Habsburg családot is támogatta. I. Ferenc később ezért a Szt. István renddel jutalmazta. Jegyezzük meg, hogy újabb kutatások szerint az a győri vitézség, nem is volt annyira szégyenteljes. De ez nem ide tartozik.
Sokat utazott és nagy kártyás volt. Adósságainak egy részét ezen az úton szerezte. Mindezek arra utalnak, hogy a következő – nagyanyámtól hallott – történet a három Antal közül az ő személyéhez fűződhet.
Egy kártyacsatát követően, bizonyos angol lorddal csevegvén, az becsmérlő megjegyzést tett a koldus magyarokról. Antal herceg igen felháborodott és nagy összegű fogadást ajánlott a lordnak. Ki tud drágább vacsorát feltálalni. Az első nap a lordé volt. Ő hihetetlenül ritka gyarmati árukból rendezett lakomát, és már előre fitymálva beszélt Grassalkovich másnapi vacsorájáról. Eljött a következő est is és Grassalkovich behívta inasát. Felszólította, hogy az arany bográcsban készítsen elő főzésre paprikás krumplit. A lord elégedetten mosolygott. Aztán a herceg Fontkötegeket vett elő, és azzal főzte meg a vacsorát. A fogadást megnyerte, de utána több ezer holdnyi erdő árának megfelelő adósság bánta a magyar virtus győzedelmeskedését.
Durvább történetet is hallottam nagyanyámtól. A családi verzió szerint, a hercegkisasszonyt són szánkóztató Antal, minthogy nem kaphatta meg annak kezét, haragudott az udvarra. A történet szerint kegyetlen bosszút forralt hát ki. Az udvari álarcos bálra rabszolga kereskedőként érkezett. A rabszolgákat egy díszes oszlophoz láncolta, majd távozott. Előtte azonban megitatta őket és italukba krotonolajat kevert. A hatás nem maradt el, de sokkal nagyobb volt, mint a régi pajzán közmondás szerinti Fábiánné esetében.
Ez természetesen történhetett a főhercegnőtől teljesen függetlenül is, hiszen mint már jeleztem éppen italozása és durva tréfái miatt volt kedvelt a mulatozó udvari körökben.
1792-től az uralkodó már II. Ferenc volt. A gazdasági helyzet tovább romlott, a birodalom helyzete egyre nehezebb lett.
Az uradalmi jövedelmek már nem fedezték az örökös pazarló életmódját, melybe természetesen a jótékonykodás is beletartozott. Adósságai 1819-ig, a leányági juttatások elmaradásával együtt 1 600000 Ft-ra nőttek. Az adósságok kezelője, gróf Zichy Károly nem volt olyan rátermett, mint elődje, Esterházy gróf. Ügyetlen pénzügyi manőverekkel a helyzetet végzetesen rontotta tovább, s halálával teljessé vált az összeomlás.
A gróf ettől függetlenül tovább jótékonykodott. Telket adományozott a fővárosnak a Nemzeti Múzeum, a pesti egyetem botanikus kertje számára és a Nemzeti Színház felépítéséhez, melyet még további 1000 Forinttal támogatott is. Ez utóbbi telek képezte később alapját az előadás elején említett pernek. De támogatta az árvíz károsultjait, s végrendeletileg a Tudományos Akadémiát. Kapcsolatot tartott fenn Széchenyivel és Kazinczyval. Ez az életszakasz már jórészt Ferdinánd uralkodásának idejére esik.
III. Grassalkovich Antal, a nagy eladósodást követően feleségével, Esterházy Leopoldinával visszavonultabban élt Gödöllőn. Addigi életmódjával teljes mértékben szakított. A hercegasszony a környék jótevőjeként maradt fenn az emlékezetben.
III. Antal 1841-ben bekövetkezett halála után a szabályok szerint nem az özvegy örökölt. Ő elhagyta Gödöllőt, és utazgatással töltötte idejét, majd váratlanul még visszatért, aggmenházat alapított és megszervezte 24 szegény sorsú leány oktatását is. Ezeknek költségeit később az uradalom átvállalta. De egy hálátlan rablás után, melynek során cseh kertészlegénye minden ékszerét ellopta, csalódottan és végleg távozott Gödöllőről.
A Grassalkovich név tündöklése és eltűnése a történelem süllyesztőjében befejezést nyert. Fiú ágon nem marad utód.
Az uradalom a hitelezőkkel folytatott perek után egy leányági rokon, gróf. Viczay Károly birtokába került. A csődhalmazzal nem bírván, két hónap múlva már új tulajdonosa lett a kis birodalomnak – 7 300 000 forintos vételárért – báró Sina György személyében. Az adósságok javát az úrbéri terhek jelentették, s az új tulajdonos ezzel a gonddal került szembe, de a Sina család két generáción át birtokolta a Grassalkovich uradalmakat és egyben tartotta. Híres szeszfőzdét is alapítottak a birtokon. Közben a kastélyt a katonaságnak adták át, s az ott nagy pusztítást hagyott maga után. Vagyis nem az oroszok voltak Gödöllőn az első romboló katonák.
Végül, az addigi terveit megváltoztató Sina utód, egy belga banknak adta el az uradalmat, de három év után a magyar állam váltotta meg, és ezt követően került koronázási ajándékként királyi birtokba. Így lett Sissi királynő kedvenc tartózkodási helye.
A Grassalkovich család leányágain azonban folytatódott a vérvonal és azt követve több érdekes utóddal találkozhatnak a családkutatók.
Ezek közül most rövidebben a talán legérdekesebbiket, az általam családi történetekből is jobban ismert Majthényiakban folytatódó vonalat követném.
Teszem ezt egyrészt jelentősége, másrészt az általam ismert családi információk okán. Itt ugyanis érdekes személyiségek bukkannak fel fő és oldalágakon.
Nézzük tehát őket:
A már említett nagy adakozó Beleznay Jánosné férjével a kuruc ezredesből lett későbbi császári generálissal, Pilis és Bugyi vidékének urai, templom és kastélyépítők.
Ükapám ükapja Majthényi Károly, a solymári kegytemplom alapítója, feleségével együtt ott is nyugszik
Aztán az érdekes személyek között egymást követik: az állítólag szigorú anyós, Madách Imréné-Majthényi Anna, majd fia, az utolérhetetlen s napjainkig – vagy talán tovább is – látó Madách Imre, a sokat vitatott mégis múzsa feleség Fráter Erzsike.
Érdekes családtag Irinyi János a nem robbanó gyufa feltalálója.
Majthényi Mária, Brunsvick Teréznek a magyar kisdedóvás megalapozójának anyja, akinek szép portré metszete is birtokomban van. Mint hallhatták, a magyar kisdedóvás intézménye éppen ezen az őszön vehette át a Magyar örökség Díjat. Sajnos az ünnepségen sokakról megemlékeztek, de az ő neve nem került szóba.
De élt és szenvedett közöttük számos nagy tragédiát igaz magyarként átvészelő személy és személyiség, mint például a nagyanyám szülésekor életét adó dédanyám, Majthényi Ida s a történeteket nekem elmesélő nagyanyám, nickelsburgi Nikell Eleonóra
Ő még ült a tiszafüredi nábob, pankotay Józsa György fiának az ölében. Ahogy korában nevezték, Józsa Gyuri személyéből formálta Jókai a magyar nábob, Kárpáthy Zoltán alakját. Józsa Gyuri zabolátlan és durva tréfákkal tarkított életét sok történet őrizi, de kevesebben tudják, hogy volt egy másik, nemesebb élete is. A szegényeket támogató, vagyonát nem eltékozló ember volt valójában, a nemesi felkelés kapitánya, Széchenyi segítője. Egyetlen fia, az apa halála után honvédtisztként küzdötte végig a szabadságharcot.
A Józsa Gyurival kapcsolatos történetekből megemlítenék egy a XIX század magyar nemesi életének egyik oldalát bemutató történetet.
A sáros magyar világ téli magányát a vendégek tették színesebbé. Józsa, a tiszafüredi nábob udvarházába kedves vendég érkezett. Nevére már nem emlékszik a családi legenda, de igen gazdag ember volt maga is. Négylovas fogat hozta. Két hét után a házigazda még marasztalta, de neki mehetnékje támadt. Mikor reggel be akart fogatni, minden lovának a lábán körbe volt metszve és lehajtva a bőr. Lám-lám, szólt a gazda, milyen kis zoknikkal indulnál lovaiddal ebben a hidegben. A vendég maradt és új lovakat rendelt oda. Néhány nap múlva induláskor így búcsúzott. Menj be a versenyistállódba, s nézzed meg, hogy röhögnek versenylovaid a rossz tréfádon. A drága versenylovak alsó ajka be volt metszve és lefityegett, fogaik kilátszottak.
Gyermekkoromban többször megborzongtam nagyanyámnak e történetétől. Ő maga is tanulságul mesélte el.
Varga Kálmántól szintén tudhatjuk, hogy a Józsa udvarháznál más durva tréfa sem volt ritka, így például az, hogy vendégek bundáját a helyi borbélymesterrel a ház ura leborotváltatta, vagy puskaport rakott a bogrács alá. A korszak mulatozó urai a veszélyeket sem vették figyelembe. Legyünk azonban tárgyilagosak, és kerüljük az anakronisztikus ítélkezést.
Józsa Gyuri másik segítőkész és hazafias énjéről később hallhattam, s ellenpéldának ott volt még a történeteket nekem elmesélő nagyanyám élete. Nagyúri könnyelműség és gyengeség okozta az ő nehéz sorsát is, hiszen apja nem tudta túlélni felesége korai halált, s utána halt, de előbb mindenét eltékozolta. Nagyanyám árván és vagyon nélkül a rokonságra maradt. Gazdag környezetben nevelkedett, de örökség nélkül emelt fővel élt magyar polgári életet, s viselt el erdélyi gyógyszerész férjével nyolc – Trianont és az impériumváltozásokat követő – tönkremenést. 90 évesen a román-magyar határt turistaként átlépve, a Magyar Népköztársaság határőr tisztje ámulva látta, hogy az agg matróna irodájába belépve letérdelt és megcsókolta a magyar zászlót. Ha elfeledtük volna, ő volt a magyar hangzásúnak nem mondható nevet viselő nickelsbergi Nikell Eleonóra.
Sok más emlékem mellett, szomorú időkben játszódó vidám történetem is van, a tizennégyes világháborúban volt egyik első pilótánkról, Majthényi Adámról, a nagyon kedves rokonról, akitől 1965-ben még kaptunk képet. A bátor repülő, akkor még felségjel nélküli vászonfedelűjével Romániában hajtott végre üzemanyag hiányt követő kényszerleszállást. Az öt nyelven beszélő úr, franciául szólt a román katonákhoz, kik azonnal francia repülősnek hitték. Bankettet rendeztek tiszteletére, ellátták üzemanyaggal, s nem elhanyagolható információkkal is. Így repülhetett vissza egységéhez. Magas kitüntetések egész sorát kapta. A hetvenes években hunyt el Miskolcon.
Fráter Erzsike, Madách elvált felesége nagyváradon nagy szegénységben halt meg. A családunk Váradra származott ága a Fráterekkel is rokonságban volt. Így aztán a nagyváradi Olaszi temetőben levő családi sírkertbe befogadták Erzsike koporsóját. Érthetetlen a sír kutatásával kapcsolatos sok felesleges találgatás. A sírra magam is jól emlékszem, nem egyszer jártam ott, s halála előtt nem sokkal még Hubay Miklós is pontosan idézte csodálatos memóriájával nekem a sírfeliratokat. Mint gyermek, maga is sokat sétált arra. A ceausescui rombolás azonban a temetőt is elérte. A sírokat felszámolták. S ekkor Tempfli püspök úr, aki akkor az Olaszi templom plébánosa volt, befogadta a család csontjait az altemplomba. Fráter Erzsike – bár kálvinista volt – külön helyet kapott, és az azt fedő márványtáblán Madách idézet őrizi emlékét.
Az utolsó családi emlék a harmincas-negyvenes években folyó, már említett per. Az ezzel kapcsolatos újságcikkek ma is a családi levéltárunkban vannak.
A Grassalkovichok Máriabesnyő kegytemplomának kriptájában várják a feltámadást. A kripta az altemplomból nyílik. Itt helyezték végső nyugalomra I. Grassalkovich Antalt, majd feleségét, Klobusiczky Teréziát. Koporsóikat vörös és fekete márványból faragott, családi címerekkel díszített síremlék foglalja magába, amelyet a gróf jó barátja, Migazzi bíboros készíttetett 1772-ben, I. Grassalkovich halálának első évfordulóján. Alkotója Johann Georg Dorfmeister. A későbbi Grassalkovichokat utóbb hozták Máriabesnyőre. A síremléktől balra található II. Grassalkovich Antalnak és feleségének, Eszterházy Anna Máriának rézkoporsója. A jobboldali koporsókban III. Grassalkovich Antal és felesége, Eszterházy Leopoldina nyugszanak.
Történetük egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a labanc sem volt ördögtől való. Annak is lehetett elképzelése a magyar ügy szolgálatáról, sőt I. Antal példájából kiindulva, az lehetett egyik tudatosan kitűzött célja is. Ha mai példákat keresnénk, hasonlóval nem találkozunk, mert mai komprádorainkból mindez hiányzik. Sőt!
A gyönyörűen restaurált gödöllői kastély ma nemzeti büszkeségünk, s otthont adott első Uniós elnökségünknek is.
Hogy egy pazarló, elbizakodott és létrehozóinak hagyományait feledő, globalizált Európában lesz-e még erre alkalom, azon éppen olyan érdekes elgondolkodni, mint azon, hogy a Grassalkovichok történetének és korának milyen máig érvényes tanulságai lehetnek.
Leányfalu, 2013. szeptember 10.
Szász István Tas
Majthényi családfa