Egy szavalóverseny ürügyén jutott el hozzám a hír, hogy Wass Albert neve Szentendrén, a baloldal néhány tagja számára, nem kívánatos. Arról, hogy a szobrának felállításával kapcsolatosan már a fővárostól elkezdve a magyar vidék számos kisebb településéig volt alkalmunk vitákról értesülni, sokan tudnak.
És éppen itt van a baj.
Azok a körök, akik Wass Albert szobrai és versei ellen ágálnak a magyarságot értéktől fosztják meg. A dologban azonban az érdekes az, hogy ritka kivételektől eltekintve, ezek a „körök,” ezek az emberek nem hibásak. Nem tudják, mit cselekednek.
Ahogy a parlamentben a pártfegyelem bármely oldalon gondolkodástól mentes, steril döntéseket szül, úgy megismétlődik ez a politikától átitatott és táborokra zilált magyar kulturális életben is, sőt az élet minden területén.
Valamiért, valakik Wass Albertet bűnösnek kiáltották ki. Még ez sem lenne akkora tragédia, hiszen mindent tisztázhatunk. Csakhogy ezt éppen akkor teszik, amikor Wass Albertet a román bíróság a mai napig nem akarja felmenteni, és ártatlanul, holtában is, halálraítélt marad. Az a Wass Albert, akit az amerikai titkosszolgálat, az ott előírt szigorú szabályok szerint, több alkalommal teljesen kivizsgálva ártatlannak talált, s akinek Ceausescu szekujának gyilkossági kísérleteit véletlenül túlélve, úgy kellett meghalnia önkezétől, hogy valójában nem kapta vissza a magyar állampolgárságot, csupán az ismert egy évre szolgáló igazolással szúrták ki a szemét. Ennyit is csak a magyar kulturális élet jelentős személyiségeinek nyomására „érdemelt” meg.
A román vádaskodók, akik viszont jól tudják mit cselekednek, akik Kossuth Lajost is tömeggyilkosnak tartják s ezt tanítják, a róla elnevezett utcákat átkeresztelték, akik a szabadságharc idején elkövetett gyilkosságsorozataikat azzal leplezik, hogy bizonyíthatatlan magyar tömeggyilkosságok emlékére állítanak emléktáblákat és még sorolhatnám, ők nevetnek a markukba. Ismét elvégezzük magunk az önpusztító munkát. Octavian Goga a valóban fasiszta, a németektől akkor még független saját holokausztjukat is levezénylő román kormány minisztere mondta egyszer, hogy a magyarokkal nem lesz sok gond. Majd egymást fogják elpusztítani. Ennyire ismert volna minket?
Ennek a pusztító munkának, értékpusztító balgaságnak az eszközei azok, akik egy elindított negatív hírláncot átvéve Wass Albertet bűnösnek, kultuszát elítélendőnek, olvasóit megtévedetteknek, munkásságát károsnak ítélik meg. Teszik ezt anélkül, hogy elolvasnák műveit és felmutatnák egyetlen olyan sorát, amely a vádakat igazolhatja.
Sajnos, bár nem kenyerem, de gyanúimról kell beszámolnom. Wass Albert egyetlen dolgot gyűlölt: a kommunizmust. De állítólag ma kommunisták már nincsenek, csak szociáldemokraták. Velük és mindenki mással pedig ő békességben élt és működött együtt. Sőt! Olyan körök tagja volt, amelyek kommunistákat, zsidókat és románokat mentettek a GESTAPO elől. A frontra Dálnoki Veress hadtestparancsnok azért küldte ki az akkor már értékelt írót, hogy őt is éppen a GESTAPO elől „dugja el”.
Wass Albertről nem kívülállóként írok. A szüleim házában szerkesztett társadalomtudományi, nemzetpolitikai folyóirat, az egykor híres kolozsvári Hitel szellemi körének volt aktív tagja, annak a körnek mely a Helikon munkatársait is jelentős részben felölelte. Ebben a körben ő az évek folyamán (a bécsi döntés miatt más-más összetételben) egy asztalnál ült nap mint nap, és közös döntéseket hozott: Tamási Áronnal, Kós Károllyal, Kemény Jánossal, Dsida Jenővel, Reményik Sándorral, Márton Áronnal, Ravasz Lászlóval, Venczel Józseffel, Vita Sándorral, Albrecht Dezsővel, Aprily Lajossal, Szabédi Lászlóval, Szemlér Ferenccel, Domokos Pál Péterrel, Demeter Bélával, László Dezsővel, Jancsó Bélával és Elemérrel, Kelemen Lajossal, később Entz Gézával, László Gyulával, Jékeli Lászlóval, Hankiss Jánossal, Erdei Ferenccel, Féja Gézával, Szabó Zoltánnal, sőt, kapaszkodjanak meg: a mi házunkban és barátságosan tárgyalt Szakasits Árpáddal is, – csak, hogy egy itteni füleknek ismerősebb nevet is mondjak. És a fenti köröktől függetlenül s azokon túl, legjobb barátai közé tartozott a zsidó Karácsony Benő, a még ma is kellőképpen nem ismert nagy erdélyi magyar író. Nehogy aztán neki is bűnéül róják fel az „antiszemita gróffal” fenntartott barátságot.
Aki azonban csak egy kicsit is járatos erdélyi kulturális ügyekben, az tudja, hogy ebben a társaságban nem igen kapott helyett a fasizmus, az idegengyűlölet, egyáltalán semmiféle embertelen eszme. Vagy megkérdőjelezik ezeknek a nagy magyar alkotóknak a becsületét? Wass Alberttel együtt az ő munkásságukat is próbálták bemocskolni, de fény derült az ármányra. Egyenként és együtt is. Csak éppen Wass Albert az, aki fekete bárány maradt és hordozza egy hamis vád terhét. Ő ott sem volt azon a tájon ahol az a négy szerencsétlen kivégzés történt. Másfél nappal előbb az apja kocsival áthajtott azon a falun. Ez az egyetlen román bizonyíték. Erre hivatkoznak. Szerintük biztosan csakis azért járt arra, hogy kieszközölje a számára teljesen közömbös szerencsétlenek kivégzését. A szokásos képtelen vád. És éppen az anyaország kapja fel és támogatja a felháborító román vádakat?
Wass Albert körei antifasiszta tevékenységig menő cselekedeteket hajtottak végre azokban a zavaros időkben, ellenfeleik is elismerik. Történelmi dokumentumok igazolják. Ezekre terjedelmi okokból egy másik írásomban térek ki. Ők nem olyanok voltak, mint azok a későbbi „partizánok”, akik annak idején még meg sem születtek, vagy még óvodába jártak, később mégis talpig kitüntetésekben közlekedtek.
Mi lehet ez a megveszekedett gyűlölet, ami körülveszi. Jelentős életművének nagy olvasói sikere? Irigység a szakma részéről? (Valóban jelenleg kárpát-medence szerte a legolvasottabb író, ami nem lehet véletlen) Az őt lebecsülők hamis igyekezete az igazi értékek védelmében? (Más írók életművét is vitatják, de azért nem vádolják meg őket ilyen szörnyűségekkel) Az, hogy arisztokrata volt? (Talán már túlhaladtuk ezt a rövidlátó ítéletalkotói szempontot, különösen erdélyi vonatkozásban, ahol nem kis szerepet vállaltak magukra a kisebbségi sorsban elvárt szolgálat nehéz munkájából) Vagy talán egyetlen – egyesek által még ellenszenvet szülni képes vétke – az hogy a kommunizmust valóban gyűlölte? (Ez meg önleleplező lenne a vádlók számára) Uram bocsá’, hogy annyira magyar? Ki tudja megmondani?
Mára azonban sajnos bal-liberális értékké „nemesült” Wass utálata és kirekesztése. A legkirekesztőbbek pedig éppen azok a liberálisok, akik szavaik szerint a kirekesztés nagy elítélői. És ez a ki nem mondott feladat aztán ott visszhangzik mindenütt, főleg olyanok szájából, akik semmit sem tudnak a nagy íróról, de mindent elhisznek, amit nekik a politika sugalmaz.
Hazug világban élünk. Vegyék már ők is észre ezt. Bárhonnan szól is a hazug szó, szűrjék ki és vessék meg. És ne hagyják saját értékeiket saját kezeik által elpusztíttatni. Ők lesznek általa szegényebbek.
Vagyis: olvassák el Wass Albert könyveit. S ha bárhol találnak valamit, ami igazolja a vádakat, jelentessék meg a magyar szaksajtóban, ahol értő irodalomtörténészek fogják őket érte megdicsérni, vagy megbírálni.
A gyermekeket pedig hagyjuk szavalni. Még Wass Albert verseit is. Rosszat tőle soha nem fognak tanulni.
Ezért is fontos volt, hogy ezt az óhajt siker koronázta.