Mostanában hallottam valakitől-valakiről. Humán, ráadásul irodalmi végzettségű jeles középkorú értelmiségi tette fel a kérdést: mi az a házsongárd. Így,- kisbetűvel.
Az első pillanatban képtelennek tűnt szájából a kérdés és a helyzet. Aztán azonnal ellenőrzésem alá kerültek háborgó érzelmeim. Az eltelt bő 60 évre gondoltam. Az első negyvenre és a sajnos ennek rombolásán vajmi keveset javító, sőt imitt amott azt tovább rontó utóbbi két évtizedre.
Honnan tudná immáron két generáció azt, hogy mi a Házsongárd? Honnan ismerné Erdély magyar kultúráját, magyar múltját, magyar lakóit? Honnan? Hiszen saját magyarságát sem ismeri igazán.
A testvéri internacionalizmus leple alatt senyvedő két ország vezetői abban megegyeztek, hogy erről jobb nem beszélni.
Csak nem egyformán. Míg a magyar azt akarta, hogy „erről ne is tudjunk”, a román azt igyekezett elérni, hogy „másképpen tudják”.
Az anyaországbéli még a legutóbbi időkben is kapott olyan könyvet a kezébe melyben az ország Trianonban megvont határa nem csak földrajzilag létező valami, hanem azon a mesterséges vonalon megszűnik minden, ami magyar. Azon túl nincs magyar múlt, magyar teljesítmény, magyar érték, magyar élet. Kimagasló példája ennek a szemléletnek, amikor egy könyvben Petőfi utazásai eddig a határig terjednek csupán. Mondtam is, hogy ezek szerint Petőfi még nem is halt meg. Persze az én általam óhajtott értelmezésben valóban él és élni fog. Akkor is, ha ma már az ő nagyságának saját talapzatunkat is jelentő alapjait is kikezdték.
Nem úgy a román. Ő mindezeket természetesnek tartván, saját múltját, teljesítményét, értékeit és személyes jelenlétét, s ebből fakadó igényeit – most közkézre került állítólag titkos diplomáciai anyagok szerint is – Odesszától Szolnokig hirdeti.
De mi köze mindennek Házsongárdhoz?
Házsongárd, az Erdélyi és összmagyar Pantheon, ugyanúgy lelki, tudati talapzatunk része, kapaszkodónk, figyelmeztetőnk, erőtadónk, mint ama Petőfi Sándor, kinek utolsó nyoma Fehéregyháza helyett immár Biharkeresztes kukoricásában van kijelölve.
A Házsongárdi utolsó nyomok közben szintén pusztulásra ítéltettek. S bár a nemzetközi hír és az európai szelek Mátyás – utolsó szakrális királyunk – világszerte ismert szobrát megmentette, a magyar múlt bizonyítéka, a maradék magyarság kapaszkodója, az összmagyarság remény szerint örök zarándokhelye a Házsongárd sírköve porlik, fejfája korhad. S még ez sem elég, de őseink csontjai szétszórattatnak s a megmentésükre, nyugalmuk őrizésére tett kísérletek is szervezett ravasz akadályokba ütköznek.
Az új hatalom nem csak az élőket homogenizálná. A múlt homogenizálása is folyamatban van. Az új birtokos nem csak az élőkön gyakorolja az etnikai tisztogatás ma már az európai keretek miatt sokkal rafináltabban rejtett módszereit, de a halottak is áldozatai lesznek ennek. Arra kényszerítik őket, hogy újra meghaljanak. Immáron végleg. Ha lehetne a feltámadást is megtiltanák nekik.
A magyar sírokra rátelepszenek az újonnan érkező győztes halottak hantjai, s ki tudja, hogy ők ott alant mire gondolnak?
Vajon tovább vívják a közös pusztulás biztos útjára vezető őrült egymástörlő háborút, vagy bölcs nyugalommal figyelik a fentieket, kik elvakultságukban nem látják, hogy minden út a Házsongárdokba vezet.
Egyelőre csak egyéneké, nemzetiségi különbség nélkül, de ha így folytatódik, akkor az egymást tipró kisnemzetek is sorra kerülnek, hogy aztán az erre nem figyelő Európa is kövesse őket.
Hát ilyesmikre is figyelmeztet az, ami a Házsongárddal történik.
Nekünk azonban ma és remélhetőleg minél több ideig, gerincegyenesítő támasz, felelősségünkre figyelmeztető csendes felkiáltójel marad.
…
Aki érdeklődik Házsongárd iránt, május 20-ig még megtekintheti a Leányfalu-Házban május elsején megnyílt kiállítást. A megnyitó alkalmából beszélgetést folytattam a könyv szerzőivel, a Házsongárd megmentésére létrejött alapítvány vezetőivel. Az eddigi legteljesebb, hatalmas, összefoglaló, a sírokat és az alig támogatott mentőakciók eredményeit képeken bemutató, a halottakat pedig hiteles szöveggel életre keltő kétkötetes könyv megrendelhető vagy megvehető a Várban található Litea könyvesboltban.
Szász István Tas