Az emlékiratnak vannak Hitellel foglalkozó részei is, de az a híres Vendégkönyvvel együtt az EMGE pincéjéből eltűnt, mikor abba az épületbe telepedett be a szovjet főhadiszállás.

1.A személyes emlékiratban van egy saját maga összeállította (emlékezetből) gépelt lista a Hitel alapító tagjairól, az 1936-1940 közti periódus rendes munkatársairól, ábécé sorrendben. Ebben bukkan fel először Demeter Béla neve. Tehát alapító tag volt.

2. A második hely, ahol névszerint szerepel, az 1937-es Vásárhelyi Találkozó sajtóbizottsága, melyben Demeter Béla mellett Kacsó Sándor, Árvay Árpád, Nagy István és Dsida Jenő szerepelnek.

3. AZ 1937-es karácsonyi (később hagyománnyá váló) István napi nagy nyitott Hitel estélyről írva ez szerepel egy helyem: „Az ifjú kolozsvári bálozó társaságot Lám Ili, Mikó Imrus, Vékás Juci, Balázs Tóni, Demeter Béla és mások képviselték. AZ estélyt reprezentatív módon a rendelkezésre álló fényképsorozat szemlélteti (sajnos a java ennek is az EMGE pince áldozata lett) (…) Mikor 9 óra után Koleszár Laci betoppant, engedélyt kért a büfé megtekintésére. El volt bűvölve s kijelentette, hogy ilyet külföldön sem látott. Ezt így érintetlen állapotban meg kell örökíteni. Felhívta Sárdit a fényképészt, s vele együtt számos felvételt készített nem csak a büféről, de a társaság egyes tagjairól is.”

Ezt a passzust azért idézem, mert ezekből a képekből maradt meg az az egyetlen ismert példány, melyen Tamási Áron háttal s vele szemben pedig Demeter Béla ülnek egy asztalnál.

4. Teleki Béla és apám 1942-es németországi útja után, április 26-án Kállai miniszterelnök a Déda-Szeretfalva vonal elkészültét tekintete meg s hazafelé meglátogatta az EMGE statisztikai osztályát: „Hazafelé jövet Bánffy miniszter társaságában megtekintette statisztikai osztályunkat ahol Inczédi Jochsmann főispánon kívül Török Bálint, Venczel József osztályvezető, Vita Sándor országgyűlési képviselő, Demeter Béla, Fabinyi Tihamér ny. miniszter, s természetesen Teleki Béla vettek részt.” Az emlékíró önmagát nem említi, de a miniszterelnököt az EMGE helyzetéről ő tájékoztatta s véletlenül erről az eseményről bőséges fényképanyag maradt meg eldugva. Sajnos ezen Demeter Béla nem látható, mert Kállaival ellenkező oldalon ült s a fotós a miniszterelnökre fokuszált.

5. Itt kell megjegyeznem, hogy Demeter Béla 1942-ig szerkesztője, 1943-tól főszerkesztője az Erdélyi Gazdának.

6. A most következő idézetek egy később teljesen feloldódó árnyékot jeleznek apám és D.B. barátságában. Ő ugyanis apám érzése szerint támogatta (az egyébként igen tehetséges szakember) Antal Dániel terveit a ranglétrán való felfelé törekvésben s most éppen Szász István állt az előtte levő lépcsőfokon. A. D. okos ember volt s már sejtette, hogy nagy változások várhatók. Az ő igazi célja az EMGE elnökség volt. Ezt el is érte később, „az EMGE élete árán”. Közben már ezt megelőzően D.B. szóban jelezte, hogy félreismerte őt.

De jöjjenek az idézetek:

„Egyes barátaim, pl. Demeter Béla magatartásán megfigyeltem, hogy ügyeimet nem kezeli azzal a valóban önzetlennek látszó buzgalommal, mint mostanság. (megj. Ezt tehát már utána jegyzi fel) …Ez a tény azonban nem bontotta meg barátságunkat. Én igyekeztem a Demeter Béla katonai felmentése körül segédkezni, látható eredménnyel. (megj. cukorbeteg volt tudtommal)

Máshol ezt írja:

„Demeter Béla bizalmát, baráti támogatását nem állíthatom, hogy elveszettem, de írásos megnyilvánulásaiban mind jobban és jobban éreztem. Mintha egy hajszálnyit Antal Dani felé húzott volna, amit megértek, hiszen Béla bizalmasabb jellegű megbeszélései túlnyomó részben otthonomban zajlottak s Teleki Béla ezen bizalmas megbeszélések idején telefon zárlatot kért. Magyarán, ha Demeter Béla érdeklődött, azt kellett válaszolnom, hogy T. Béla még nincs nálam. Persze ez a házigazda számára (számomra) kínos feladatot jelentett.”

9. 1943-ban az EMGE megveszi a szép hagyománnyal bíró „Mezőgazdasági Szemlét” és új számozással indítja útjára. Apám és Demeter Béla már a legszorosabb együttműködésben dolgoznak. Felelős szerkesztő Szász István, felelős kiadó: Demeter Béla.

10. 1944-ben vagyunk, az orosz-román megszállás megtörtént. Miután Hajnal Imre információi alapján Teleki Béla, Vita Sándor, Demeter Béla és Szász István veszélyeztetettek, négyüket (sok mást is) a klinikán helyezi el.

Ezekről a napokról írja apám, hogy:

„Végeredményében Szilvássy Karola és Demeter Béla élelmessége tették kellemessé itteni létünk pár napját. Tagadhatatlan, hogy Szombathelyi Edit is sokat segített, akit egykor EMGÉs tisztviselőnő lévén, Demeter Bélához elég szoros szálak fűztek.

11. Az utolsó Demeter Bélával is kapcsolatos feljegyzés is ekkori:

„Számításom szerint úgy október 19-én, T. Bélával és Sándorral a folyosón álldogáltam, amikor egy orvos járőrnek a kórházba érkezése felől értesültünk. Azonnal visszamentünk szobánkba. Alig tettük be az ajtót, amikor az felnyílt és négy orvos lépett be. Sorba kérdezték: Care Tyiliki (így), Béla nyomban magára mutatott, majd care Vita, Szasz. Demeter Béla nem volt jelen. Később tudtuk meg, hogy a konyhában tevékenykedett és sikerült az épületből meglépnie, tehát társaságunktól elszakadnia. Mi hárman menthetetlenül foglyok voltunk.”

Az emlékiratban, mely egyébként 1948-cal zárul (sajnos) több említés Demeter Béláról nincsen. Csak annyit tudok, hogy otthon és a Hiteles, illetve Emgés társaságban mindég a lehető legszebbeket hallhattam róla. Így már gyermekkori emlékezetemben a legkiválóbbak között szerepelt alakja.

Évekkel később valami vádaskodásokkal kapcsolatban emlékszem a felháborodásra a becsületének ártani akarók ellen.

Csögör Öcsivel hosszasan leveleztünk és főleg telefonálgattunk arról, hogy az őt eláruló hazának „emléket állítandó” az ő sorsát is taglaló Csögör könyv címlapjára kerüljön fel egy néhány szó. Így: Áruló haza.