2012. május 30. jelentős nap volt számomra, de hasonló módon a 77 éve megjelent és szüleim házában egy évtizedet élt kolozsvári HITEL folyóiratra és szellemi körére még emlékezni akarók számára is. De hiszem, hogy azok számára nem kevésbé, akik e szellemi körnek (megmaradásunkhoz nélkülözhetetlen) gondolataival a jövőben – e nap további energiákat adó hatásra és annak segítségével – majd megismerkedhetnek. Ezek azok a gondolatok, melyeket az említett csoportosulás, háromnegyed évszázaddal ezelőtt, nem csupán vallott, de ki is dolgozott és írásban hátrahagyott az utókornak.
Több mint 38 év munkája, nem egyszer küzdelme után jutottam el oda, hogy a megmentett, majd átmentett dokumentumok és emléktárgyak, a Makovecz Imre segítségével Leányfalun épített házamban méltó otthonra, elhelyezési és bemutató helyre leljenek, majd mint nyugdíjas megkutathassam a témát és megírhassam történetét könyv és számos tanulmány formájában, film is készüljön róla, aztán pedig az egész Kárpát-medencében előadások sorával népszerűsítsem.
Most ez a munka, döntő fejezetéhez érkezett, mert a magyar nyelvterült legkiválóbb előadóit hívtam össze az Írószövetségbe, egy egész napos, négy részes konferenciára, ahol húsz előadás hangzott el a kérdés legfontosabb témaköreiről és archív felvételekről megidéztük a szellemi kör néhány jelesének hangját és felidéztük a leányfalui emlékmúzeum létrejöttének történetét is.
A nagysikerű konferencia fénypontját – mondhatnám csodával határos egybeeséssel –,
egy hihetetlenül felemelő pillanat jelentette.
Néhány hónapja adtam be egy komoly dokumentációt a Magyar Örökség Díj Kuratóriumához, ahol több mint 2000 ilyen beadvány vár elbírálásra. E felemelő pillanatban tudhattuk meg, hogy a véletlenül éppen a konferenciával egy napon tartott ülésükön, a HITELT és emlékét méltónak találták a díjra. A június 23-án sorra kerülő ünnepségen, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a lap szellemének folytatását felvállaló – és a felkérésemre erről a konferencián, felelős szerkesztője személyében, előadással is jelentkező – budapesti Hitel folyóirattal együtt adják át azt az oklevelet, amelyik immáron biztosítja, hogy ezeknek a nagyszerű elődöknek a szellemi termése bekerül a nemzet aranykönyvébe, legszentebb szellemi kincseink eszmei tárházába.
Bakos Istvánnak a kuratórium nevében tett bejelentése után nagy taps köszöntötte a döntést és nem kevés jelenlevő szemében csillantak meg a meghatottság könnyei.
A konferenciát egyébként minden támogatás nélkül kellett megszerveznem és öt hónapos előkészítő munka előzte meg. Színhelye, az Írószövetség Bajza utcai székháza volt, a konferencia után este a jeles társaság múzeumlátogatásra és közös ünneplésre, Leányfalura jött ki.
A rendezvényen egyébként a megnyitó előadást és a záróbeszédet, Pomogáts Béla, az erdélyi irodalomtörténet nagy ismerője, több mint száz nagyszerű könyv szerzője mondotta.
A nap folyamán az MTI, a Kossuth Rádió és a televízió riporterei is megjelentek és riportokat, felvételeket készítettek. Így az esemény híre sokfelé juthatott el és az előadásokat összefogó, reményeim szerint majd megjelenő kötetre is felhívhatta a téma iránt érdeklődők figyelmét. A kötetet az anyag összeszerkesztése után, pályázati úton próbálom megjelentetni és eljuttatni a magyar könyvtárakba.
A leányfalui múzeum eddig is sok látogatót fogadott. A továbbiakban várható, hogy ezek száma tovább fog növekedni.
Ezzel a 77 éves lapnak és szellemi körének története új és hasznos fejezetébe léphet, és ma is aktuális gondolataival, újra szolgálhatja azt a Kárpát-medencei magyar megmaradásért folyó küzdelmet, melynek alapvető feltétele a HITEL szerzői és szellemi köre által hirdetett egység gondolata és a nemzet szolgálatának szelleme. Ennek gyakorlati megfelelője pedig az egyén közösségét szolgálni akaró erőfeszítése arra, hogy saját képességeit ne csupán a maga érvénysülése, de az egész nemzet érdekébe bontakoztassa ki s éppen ezen keresztül – a haza megerősítésével – legyen képes biztosítani saját boldogulása terén elért eredményeinek biztonságát is.
2012. május 30.
Szász István Tas