A MŰVELŐDÉS ÉS A NEMZETTUDAT KÉRDÉSEIRŐL RÉGEN ÉS MOST, ERDÉLYBEN ÉS AZ ANYAORSZÁGBAN.

Ami felbátorított, hogy ilyen jeles előadók után megszólaljak az Papp Endre kedves felkérése mellett a vesszőparipám, a két világháború közötti erdélyi szellemi élet élvonalának gondolatiságát átmenteni óhajtó igyekezetem. Papp Endrével mondhatnám, hogy közös feladatunk van, amikor az összekapcsoló láncszemet kutatjuk a második világháború előtti és a virtuális harmadik utáni Hitel között. Ezt tetőzi a tény, hogy ezt éppen a 77 éves kolozsvári HITEL folyóiratnak s főleg szellemi körének megismertetése révén próbálom elérni.

1. Lássuk mivel járultak hozzá ők az összmagyar művelődés fontosságának felméréséhez.

– A „megmaradás” örök kérdését a kultúra, a művelődés terén vélték megoldhatónak és a gazdasági hátteret ebből a szempontból másodlagosnak, de éppen a művelődés szükségleteinek biztosítása szempontjából nélkülözhetetlennek látták.

– Az akkor ott a nemzetiségi nyomás alatt szerintük két osztályra összetömörült magyarság soraiban, ahol – szavaikat idézve – mégis több töredékosztály kóválygott, mint megannyi bolygó, az egyik az intelligencia a másik a nép volt. A nép esetében mérték fel, hogy a művelődés irányába tett erőfeszítések az elemi létfeltételek biztosítása nélkül nem képesek eredményesnek lenni. Ugyanakkor nyilvánvalónak látták a műveltség magasabb szintre emelésének hatását a gazdaságra. A kölcsönhatást tehát tagadhatatlannak vélték.

– Új vezetőréteg, új szellemi elit kialakítását akarták azokból, akik erre minden társadalmi osztályból alkalmasak. A válogatás egyetlen szempontjának a nemzet szolgálatának szellemét ajánlották. A balról jövő legtöbb támadás ezért érte őket.

– A túlerővel a minőséget állították szembe. Akkor és ott ez éppen az etnikai túlerő volt.

Új minőséget létrehozni! És ebben a kérdésben a Magyarok Romániában szerzőjének, Németh Lászlónak az erdélyi magyarsággal kapcsolatos pesszimizmusa ellenére vele értettek egyet. (Mint ismeretes az erdélyi magyarságot Németh akkor menthetetlennek látta)

– A műveltség új szintjei felé vezető úton az önismeret, a magunk revíziójának gondolata vezette őket, Széchenyi és Makkai nyomán.

– Az erdélyi megoldásokat összmagyar vonatkozásban vizsgálták, ezt számos írásuk igazolja, sőt Albrecht Dezső, majd Tamási Áron kimondja a „merjünk nagyok lenni” azóta nagy utat bejárt mondatát is.

A Hitel és szellemi holdudvara, fennállásának egy évtizede alatt tevékenységét ezek szerint végezte.

– Munkájukat a világégés megszakította, de az Erdélyből eltávozni kényszerültek éppen úgy, mint az otthonmaradottak, egész életükben ehhez tartották magukat. Akik ottmaradtak, felnevelői voltak egy új erdélyi magyar értelmiségnek, anélkül, hogy a Hitelt és alapelveit szabadon emlegethették volna. Viszont amennyire lehetett munkájukkal és példájukkal mindent elmondtak utódaiknak. Ezzel nem kis mértékben járultak hozzá az erdélyi magyarság nemzettudatának a körülmények ellenére vagy talán éppen azok miatt még erőteljesebb formálódásához.

– Viszonyunk Európához, mely az azóta eltelt idő alatt e szempontból csak további rossz tapasztalatokkal bővült, számukra már akkor evidencia volt. Amit, a magyarság viszonzatlan Európa szerelméről leírtak, ezekben a hónapokban felidézve már szinte közhelynek számítana. Németh Lászlóval együtt állították, hogy a magyarság megmaradásának útja csak egy Európa megmentése felé tett merész lépésen át vezethet. Tehát ebből is látható, hogy nem szorítkoznak egy transzszilván elszigetelődésre.

– 220 tagú társaságukból az idén halt meg az utolsó. Nem tudom, hogy ha élnének, mit szólnának ahhoz, hogy az oktatandó tananyagból ma az anyaország mennyit vél fontosnak abból, amivel az elszakított Erdély szellemi nagyjai járultak hozzá a nagy egészhez. Pedig a merjünk nagyok lenni kapcsán Albrecht azt mondta, hogy ha a művelődés új útjait Magyarországon is dolgozzák ki, a lelket Erdély adná hozzá, míg Tamási ennél is tovább ment s akár az egész feladatot felvállalta volna Erdély nevében.

– Azok után, hogy a román diktátor a homogenizálás – azóta is folyó – részének tekintette az erélyi magyar szellemi teljesítményt s annak a jónási cetthal módjára megvalósítandó „befogadását” tekintette megoldásnak, vagyis magyarul beszélő román írókról vagy tudósokról szólt, ma azt tapasztalhatjuk, hogy az anyaországban egyesek megpróbálják kizárni az összmagyar művelődésből az elszakítottakat. A magyar művelődés erdélyi munkásai így válnának itt igazán bozgorrá, vagyis hazátlanná.

2. Az egészséges nemzeti tudat kérdését szándékosan hagytam másodjára. Ugyanis ennek újraélesztése csak a művelődés új szintjein keresztül lehetséges.

– A nemzettudat – ma még erős szándékok szerint – szinte tiltott szó, vagy ami még rosszabb, nevetség tárgya. Itt! Magyarhonban. Ha a nemzettudat kérdése más távoli s főleg részben vagy egészben belőlünk lett közeli országban bukkan fel, elvárás felénk, hogy azt tisztelnünk kell, és azt tanácsolják, hogy az ilyen irányú érzékenységekre kényesen figyeljünk. S mi tesszük ezt, akár saját jogos érzékenységeink rovására is. Ha nálunk fedezik fel, annak új neve is van. Úgy hívják, hogy magyarkodás. A kettős mérce minden téren működik nálunk és fölöttünk. Alkalmazza a belső és a külső ellenség egyaránt. A legeredményesebb „mérlegkeverők” a komprádorok.

– Pedig az egészséges nemzettudat anyagi erővé válhat. Ezt kellene a pénzügyér agyakkal megértetni. Van az általuk tisztelt széfben kamatoztatható, sőt virtuális pénz és van olyan, ami nem látható, de annál is hatékonyabb.

– A nemzettudatra való igény elfojtása egyes esetekben éppen annak kórós burjánzásához vezethet, amit aztán megint befeketítésére használnak fel.

Azoknak, akik a nemzettudat fontosságát megkérdőjelezik, lehet klasszikust is idézni. Gyurcsány Ferenc a száztagú üzleti delegációval Kínából hazatérvén a kínai sikereket a kínai nemzettudattal magyarázta. Ezek szerint tehát a Nagyfalon túl nincs kínaikodás. Vagyis, hogy maradjunk eme klasszikusunk felnevelő köreinek narratívájánál: Nem csak a lét határozza meg tudatukat, hanem nemzettudatosan képesek hatni létükre is.

*

Nagy öröm számomra, hogy a kolozsvári Hitel szelleme hónapról hónapra tettenérhető a budapesti Hitel oldalain. A helyes nemzetpolitika és nemzetstratégia szolgálatának óhaja megkérdőjelezhetetlen.

Az általam tisztelt s már eltávozott nagy generáció nevében az ezért is mondott köszönettel zárom mondandómat.