2013. július 13-án az Erdélyi Művészek Leányfalun sorozat és a már hagyományosan hozzá csatlakozó irodalmi est legújabb nagysikerű műsorát láthatta az igen népes közönség.

A kiállító egy nemzetközi hírű könyv és reklámgrafikus: Vertel Beatrix, az irodalmi műsor meghívottja pedig a sorozat alapítója és szervezője: Szász István Tas volt.

A kiállítót és a most 75. születésnapját ünneplő orvos-egészségpolitikus-író-költő-publicista-szerkesztő-kultúrszervezőt az is összeköti, hogy Szász István Tas eddig megjelent 20 kötetének felét Vertel Beatrix gondozta és tervezte.

A kiállítást Vehner Tibor nyitotta meg, az irodalmi műsort igen neves kolozsvári vendégművészek: Rekita Rozália és Jancsó Miklós vezették, illetve adták elő. Ez a felejthetetlen szülőváros meglepetése volt a 75 éves ünnepelt számára.

A közönség képet kaphatott egy erdélyi gyökerű magyar értelmiségi tanulságos életútjáról. Az ünnepelt kiemelte, hogy ne egyszerűen a róla szóló történet személyes vonatkozásait, hanem a tanulságokat figyeljék, mert annak, amin ő és generációja átment, tapasztalattá érlelve hozzá kell járulnia eljövendő generációk útkeresésének megkönnyítéséhez, s ezáltal az összmagyar megmaradáshoz.

Eddigi 20 kötete, a több mint 80 lap és folyóirat által közölt közel 2000 írása: cikkek, tanulmányok, esszék, versek, glosszák vagy vitairatok, s a nehezen felsorolható sok kitüntetése (a teljesség igénye nélkül említsük csupán a millenniumi Média Díjat, a Hippokratész-emlékérmet vagy a számára nagyon kedves Emléklap a Hűségért oklevelet) ismeretében kíváncsian várjuk a folytatást. Ha az általa mindennél meghatározóbbnak tartott Gondviselés is segíti, még sok meglepetéssel szolgálhat.

Ünnepeltünk élete során a pszichiátria és a háziorvosság mellett még számos területen próbálta ki magát sikerrel. Igen fontos szakasza volt ennek az alapellátás átszerveződésének hőskorában végzett munkája. Az, amit akkor megharcolt, mára az egész szakma számára fontos. Nem véletlenül látta el nyugdíjba vonulásáig az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöki tisztét, s ma is örökös tiszteletbeli elnöke annak.

Egy igen fontos figyelmeztetése többekben lelt visszhangra. Arról a szomorú tapasztalatról beszélt, hogy társadalmunk még ma is hajlamos a szolgálni akarók gáncsolására, a közösség szolgálatára tett erőfeszítések ma is képesek gyanakvást ébreszteni. Röviden: a munkát csupán, mint önérdekű, haszonelvű tevékenységet vagyunk képesek elképzelni, a közösség szolgálatának fogalma kiveszőben van. Ez a jelenség igen sok Erdélyből áttelepülni kényszerült sorstársunkat sújtotta. Vajon végzetes megosztottságunknak nem ez az egyik legfontosabb okozója?

De hasonló horderejű munkát végzett az elfelejtett nagyszerű folyóiratnak, a kolozsvári Hitelnek és szellemiségének újrafelfedezése és aktualizálása terén is. Erről szóló könyvei hézagpótló jellegűek s szép sikerrel működik az általa alapított Hitel múzeum is Leányfalun.

A versek és prózarészletek, valamint a vetített filmrészletek közben zajló érdekfeszítő beszélgetés során az ő életútja a megmaradást segítő tapasztalatszerzésnek és a mindennapos természetességgel működő szolgálat szellemének valóságos tárházaként tárult elénk.

Amint arról az egyik róla szóló filmben nyilatkozott, a Haza érdekében mindenki próbálja megtenni a tőle telhető legtöbbet, azok pedig, akik beszélnek vagy írnak e teendőkről, azt is tegyék, amit elmondtak vagy leírtak. S így cselekedjenek akkor is, ha ez a mai atomizált és önző világ szokásai szerint nem saját érdekük és látszólag nem önmegvalósításuk része.

Mert az igazi önmegvalósítás csak a közösségbe ágyazva születhet meg. Ezt ünnepeltünk 75 éve és a hallottak szerint családjának egész története igazolta.

Ny. Cs.