2018. január 24-én, a magyar kultúra napjának apropóján, a nemrégen megnyílt Jókai Anna Szalonban, a most oda költözött LITEA rendezvények és a Budapesti Székely Kör szervezésében, csodálatos élményben részesült a teltházas esemény közönsége. A Magyar Napló Irodalmi Magazin sorozata V. évfolyamának első és második számát a Székelyföld irodalmának szentelte.

Előbb Bakó Annamária a LITEA több évtizedes hangulatának átmentését remélve beszélt az újrakezdésről. Míg a könyvesbolt a régi helyszínnel szemben található Vörös Sün házba költözött, rendezvényeinek a Jókai Anna szalon fog helyet adni.

A Magyar Napló főszerkesztője, prof. dr. Jánosi Zoltán, az est anyagából válogató és azt bemutató dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, irodalomkutató és dr. Szabó András előadóművész, felemelő hangulatot teremtve mutatták be a két kötet (A kezdetektől 1945-ig, illetve 1945-től napjainkig) nagyszerű anyagának legszebb részleteit.

A válogatás színvonalas kiadásban, rengeteg képpel és remek fotókkal illusztrálva foglalja össze a Trianon után magára maradt székelyföldi magyarság irodalmi teljesítményét, melynek megismertetése máig be nem fejezett feladatunk. Az eredeti művek mellett számtalan érdekes irodalomtörténeti tanulmány is segít eligazodni a két korszak ottani irodalmi világában.

Abban az anyaországban, ahol még ma is előfordul az erdélyi magyar „lerománozása”, ahol sokan nem tudják hol és főleg miért élnek még magyarok a jelenlegi határokon túl, ahol az, aki ezzel foglalkozik a – más népek nyelveiben elképzelhetetlen – magyarkodás megbélyegzést kaphatja, nagy szükség van erre.

Miközben azért küzdünk, hogy az egységes összmagyar irodalom részeként és valódi értékén ismertessük el erdélyi elszakítottjaink bámulatos alkotásait, szerencsés szomszédjaink minden áldozatot meghoznak azért, hogy sajátjaikat a megérdemeltnél is magasabb rangra emeljék és túszul ejtett kisebbségeik szellemi életének kibontakozását, ahol csak lehet, akadályozzák. Mi a világ után iramodva, ha lehet azt is túllicitálva teremtenénk a bármi áron újat, és törölnénk ki a nemzet emlékezetéből a külhon által méltatlanul lebecsült, vagy nem ismert, de mégis világraszóló remekeinket, melyeknek egész sora született a határokon túl, esetünkben éppen a Székelyföld zordnak tartott s mégis otthon-meleg hegyei között.

A kísérlet túlmutat a tervezett célon, mert amikor a román egyesülés 100. évfordulóját ünnepelve arrafelé tagadják a Székelyföld létét is, elvitatják jogát az önrendelkezésre, tiltják zászlaját, ez a két lapszám egy annál sokkal erőteljesebb, lobogásában megakadályozhatatlan bizonyítékát mutatja fel a mégis élő Székelyföld létezésének.

A két kiadvány válogatását olvasva, a témában ismerős és jártas olvasó is csodákat fedezhet fel (hát még, ha azokat Szabó András tolmácsolásában hallgathatja). Felesleges lenne és terjedelmi okokból lehetetlen felsorolni mindazt, ami nemcsak mint irodalmi teljesítmény kápráztat el, de megdobogtat minden magyarul érző szívet, megborzongatja az erdélyi olvasót és hiszem, hogy csodálkozással tölti el az eddig erről keveset tudó anyaországit is.

Ami pedig a legfontosabb, olvasásra ingerel, kíváncsiságot ébreszt, szépet, jót és igazat keresni hív, nemzettudatot épít.

A második kötetet Kányádi Sándor idézet zárja:

JÁTSZVA MAGYARUL

aki megért

s megértet

egy népet

megéltet

(1974)

Keressék a Magyar Napló Irodalmi Magazinjának 2017-es első és második számát.

Szász István Tas