A kincses város reménykedés után lassan reményét vesztő éveiben, ravaszul meghúzott vándorló határok korszakában, fegyverek zajában, egy gyönyörű és művelt fiatal házaspár házában született a kisleány, akit aztán későbbi évtizedekben Óss Enikő néven ismert és szeretett meg Erdély és Amerika magyar színházi közönsége.
Édesapját elsodorta a háború és az újra vándorló határ végleg elválasztotta őket.
Életét a szolgálat szelleme irányította. A művészeté és ezen keresztül a nemzeté.
Egy szép és hasznos színpadi pályafutás kit tudja hányadik szakaszában írta meg színes memoárját, de nem érte be ennyivel.
A szeretett apa, egy rendkívül összetett egyéniség, akinek tehetségét a történelem fogaskerekei darálták be, mindenkor ott élt génjeiben és emlékeiben.
Most elérkezettnek látta az időt, hogy a tőle fennmaradt mozaikokból összeállítsa ezt az emléknek és emlékműnek szánt kötetet.
Egy generáció, egy erdélyi magyar társadalmi réteg, egy kihalóban levő férfiideál felvillanásai fedezhetők fel ebben a könyvben.
Olvassák úgy, ahogy a melegszívű leány összeállította ezt a mozaikot.
Szeretettel.
Szász István Tas