Tamás Gábor énekes-zeneszerző, nemcsak több TV adó kívánságműsorainak kedvence, hanem e műsoroknak emblematikus, határok feletti, mindenkit összekötő alakja, Svédországtól – Erdélyen és Magyarországon át – távoli kontinensekig. Nem csupán előadóművész, hanem egy valóságos jelenség.
Hosszú pályáját követvén, megtalálunk szinte minden olyan tényezőt, amely magyarázatát adhatja ennek a „Tamás Gábor jelenségnek”. Az otthoni erdélyi sikerektől és népszerűségtől a nagy csalódásig, a fogyó levegőig, amely aztán elvezetett a távozás kényszerű gondolatához.
Ezután következett a nyugaton elért siker, művészi és anyagi megbecsültség – de mindezeknek ellenére – a hazavágyás, a szülőföld és az anyaország ember feletti vonzása, az otthon maradt közönség pótolhatatlansága.
Ennek – a műfajban csak ritka esetekben tapasztalható – jelenségnek a titka nagyrészt éppen abban rejlik, hogy ő ezt a hiányérzetet, fájdalmat, képes volt kincsekké varázsolni. Koncertjein a legegyszerűbb embertől az értelmiségi elitig együtt örül – tapsol a közönség és az együttlét öröme mellett mindig ott van az összmagyarság örök gondja – a megmaradás.
5-6 ezres tömeg előtt adott egyik koncertje után, nemrégiben írta róla egy újságíró: „…ha több Tamás Gáborunk lenne a megmaradás feladatát is könnyebb lenne megoldani”… hiszen a művészet tudatformáló ereje nagy, és az így éledő nemzeti tudat megmaradást biztosító ereje, még ennél is nagyobb.
Új gyökereket eresztett – a régieket nem feledve – és mint annyian, abban a helyzetben találta magát, hogy a szülőföldet szolgálni – esetében – legjobban távolról lehet, hiszen e szolgálat feltételeit ott nem biztosíthatná. Így lett belőle egy Skandinávia és a Kárpát-medence közt örökösen úton levő művész.
Dalaival, egyéniségével, művészi teljesítményével, megmozgatja az összmagyarság szívét – szórványban, tömbben egyaránt – szikkadó lelkekbe önt hitet és ami oly fontos : az élet örömét, azt, hogy szeretni mindenképpen érdemes!
Ennek az új lemezének a dalai is ezt hirdetik!