Kedves Odzsát ünneplő gyülekezet!

Mai ünnepeltünk ünneplésére Erdély gyűlik össze. Erdély hálás népe köszönti őt, aki a kisebbségbe szorult magyar nyelvet őriző magyar színjátszás emblematikus alakja volt és maradt.

S ez utóbbi szóban van a remény is.

Mert Odzsa küldetéses ember, olyan, akinek odafentről jó előre kijelölték útját, s így nem csak múltunkat és jelenünket jelenti, de feladata van még a jövőre is és erre itt és most ismét figyelmeztetjük, mert azt az értéket, amely csak benne található, a teremtés törvényei szerint mind egy cseppig ki kell használnia az erdélyi embereket különösen elkötelező szolgálat szellemében.

Amikor el kellett jönnöm Odzsa még ott alkotott, s miután maga is felvállalta ama hosszú út porát, akkor ismertük meg közelebbről egymást.

De már ott, s itteni 41 évem alatt is, ha hallottam róla, ha láthattam, vagy találkoztam vele, ő Erdélyt jelentette nekem.

Próbáltam egy szóba foglalni az Odzsa jelenséget. Furcsa definíció jutott eszembe. Ő Erdély eszenciában. Párlatban. Sűrítményben.

Odzsa maga a magyar Erdély, sőt a transzszilván Erdély, hiszen e tájnak minden pozitív hatását és szenvedéseket jelentő, de igazgyöngyöt termelő negatívumát sűrítette magába és munkásságába. Még akkor is, amikor erre nem is gondolt.

Tehát jegyezzük meg magunknak azt, hogy amikor Szabó Odzsát ünnepeljük, akkor magunkat, szülőföldünket, erdélyi magyarságunkat ünnepeljük úgy, amint az az összmagyar egészbe illeszkedik, termékenyítő, erőt adó és irányt mutató képességeivel.

A magyarok Istene őrizze tehát a mi és mindenki Odzsáját, hogy küldetését még sokáig teljesíthesse.

Szász István Tas