Menü Bezárás

2013. január 17.-én Kolozsváron elhunyt Csép Sándor, az erdélyi magyar szellem őriző lovagja, az összmagyar megmaradás bajnoka.

Két napon át – amíg az időjárás bele nem szólt – úgy nézett ki, hogy ott lehetek a világ közepén, a Farkas utca öreg templomában. Mert ahonnan az a menet elindult, számomra ezt jelenti. Nagyapám és apám is onnan indultak a hegyoldalba 40 év különbséggel s most megint Valaki, aki számomra kimondhatatlanul fontos. Nem írom azt, hogy VOLT, mert az marad, amíg még folytathatom, addig is, míg még folytathatom, s ezt írattam arra az utolsó szalagra is.

Az én városom már régen nem volt igazán az, mint amit elhagyni kényszerültem, de ahányszor hazamentem, hogy keressem a jövőt támogató múltat, volt egy Barát, aki várt. Minden egyes alkalommal. Jött, hozta szeretetét (kis pálinkával is megtoldva), és megbeszéltük, hogy mi történt, mit tettünk, mit tehettünk a legutóbbi találkozás óta és, hogy mit szeretnénk tenni, meg hogyan?

Szertartás lett ebből. Liturgiája volt szinte. A lapunk számára is felejthetetlen Nitsch Árpád özvegye,- Ilonka volt a papnő. Nem egyszer egy-egy csalódást okozó út egyetlen értelme és lelket feltöltő eseménye ez volt egyedül és mégsem kevés.

Csép Sándorról szólva sok szép szó és dicséret zengedezhet és kerülhet papírra. Arra érdemesektől és érdemtelenektől.

De vajon képes lesz-e összegezni valaki azt, hogy mit tett Erdély és a Kárpát-medence magyarsága ennek a mindnyájunkat szolgáló nagyszerű embernek a támogatásáért. Hogy tehessen értünk. Mert minden gondolatát a tenni akarás vezérelte, s tenni akarásának egyetlen iránytűje a NEMZET volt.

Ha érdekek, ha pénz, ha indulat úgy kívánta mellé-mellé álltak, de mindhárom ingatag pillér volt, s ahogy el-elmozdultak a ma is minket rázó történelmi földmozgások hatására, úgy közeledtek vagy távolodtak Tőle.

A nagy útirány csak kevesek számára maradt világos és egyértelmű. A nemzeti megmaradás egyetlen ösvényét mutató SZOLGÁLAT SZELLEME.

Hát ez maradt reánk. És erről nem tudunk már Vele gondolatot cserélni, de az, amit hátrahagyott megmarad világítótoronynak. És ez nagyon kell. Nagyon kell, mert még élő fároszaink egyre gyengébben pislákolnak, s egyre fogynak, ritkulnak. Veszedelmes szirtek maradtak életet jelentő jelzés nélkül. Sőt a hazugság világának erősödésével, hamis fények próbálnak megtévesztetni. Nekünk azonban hajóznunk kell.

Isten különös kegyelme, hogy a halálát egy nappal követő legújabb hamis, az erdélyi magyar szemek megtévesztésére kijelölt fényt,* már olyan helyről nézhette, ahol a kesergés, a felháborodás, a tehetetlen mérgelődés nem létezik. Csép Sándor már mindent jobban tud.

És a szolgálatot nem hagyja abba ott sem.

Leányfalu, 2013. január 18.

* Mesterházi Attila kolozsvári látogatása és „bocsánatkérése”, majd egyidőben ezzel a „miskolci listázás”.