A felhő gyűlik már feketén,

villámok is cikáznak bőven,

de civódások árnyékában

kevesen vannak ébredőben.

Hallgat az elit, s hallgat a nép,

ki erre, ki meg arra lépve,

fogékony minden szíre-szóra

a fő gondot takarva véle.

Pedig van, ki érzi már szelét

egy nagy viharnak, mi közelít,

mégis hallgat, nem tudja miért,

hallgatás kussa miben segít?

Nyelved, mint cifra rovar testét

szeg ne üsse át!

Beszélj!

De előtte gondolj nagyot,

szánd erre minden éjszakád.

Akik a vihart kavarják itt,

jól ismerik ők már e szokást,

erős érdekekkel mögöttük,

gondosan szerveznek támadást.

S az áldozatnak szánt tömeg

és mind, ki vezetni hivatott,

óvatos csendbe burkolózva

terjeszti e káros divatot.

Jobban tart a tapasztalattól,

s nem vállal sejtett billogot,

hümmög, bólogat, fejet csóvál,

így takar el valódi okot.

Nyelved, mint cifra rovar testét

szeg ne üsse át!

Beszélj!

De előtte gondolj nagyot,

szánd erre minden éjszakád.

Mert írva van ama szent könyvben,

majd föld alól jő a szörnyeteg,

mely nem nyugszik míg el nem éri,

földi világunk legyen beteg.

Ezt nézni bambán és szorongva

féltve a sok szerzett földi jót,

feledve azt, mi örök érték,

elveszteni örökkévalót?

Erre csábít jólét nyugalma,

de fizetsz érte örök adót,

mely sújt, tálentummal áldottan

őrzőhelyét gyáván elhagyót.

Nyelved ne add egy gyűjteménybe,

mint sötét erők birtokát!

Beszélj!

De előtte gondolj nagyot,

ne sajnáld erre éjszakád.