Abból az óvatosságból, mely a baráti találkozóból kényszerű nyilvánosságot kreáló helyzetben a felszólalást belengi, már ki is derült, hogy az áttelepülés nem mindenben érte el célját. Ma sem vagyunk könnyedek és gondtalanok.
A félremagyarázhatatlanság utólagos igénye, írott szöveg használatára késztet.
Tudjuk, hogy vannak számunkra fájó momentumok, mint pl. a diszkriminatív álláshirdetések és a rólunk keringő rosszízű hírek. Ezek, mint annyi hasonló az élet más területein azt eredményezik, hogy az ingatag és évtizedek felkészületlenségétől szenvedő közvélemény veszi a lapot. „3000 erdélyi orvos veszélyezteti az orvos munkanélküliség rémétől fenyegetett hazai orvostársadalmat, ráadásul felkészületlenek, törtetők” stb. stb. 16 év itteni tapasztalata azonban azt súgja nekem, hogy nem kell ezeket a tényeket és jelenségeket túlértékelni. Nem kell azt hinni, hogy a valódi és értéket képviselő véleménnyel rendelkezők is így gondolkodnak.
A közvéleményt könnyen lehet, hogy gyakran csoport vagy egyéni érdekből manipulálják, eljátszva az őshonos kollégák hős védelmezőjének szerepét.
Annak érdekében, hogy céljuk – a megosztás – ne sikerüljön, nem szabad felvennünk az odavetett kesztyűt.
Ezt a tisztátalan csatát nem lehet igazán úgy sem megnyerni. Lehet itt a sértett fél jogán hősi pózokban tetszelegni, okos nyilatkozatokat publikálni, könnyezni vagy öklöt rázni, csak éppen nyerni nem. A győzelmet a csendes munkálkodással töltött, és nekünk dolgozó idő hozhatja meg.
Mindannyiunknak tudva kell tudni, hogy munkánk, magatartásunk, minden cselekedetünk, akárcsak egykor a szülőföldön, nem csak a személyes megítéltetésünk alapját képezi, hanem egész közösségünkét, ezért ennek felelőssége kell áthasson. Bizonyos formában most is kisebbségben vagyunk. Erről azonban nem kell beszélni. Dolgozni kell és így bizonyítani, hogy a közös cél, az egészséges magyar nemzet nem ismer ilyen vagy olyan diplomával rendelkező orvost, gyógyszerészt – csupán becsületes magyar szakembereket.
Ha az irodalom lehet egységes a magyarul beszélők feletti égbolt alatt, miért ne lehetne egységes az orvostudomány is, ha az író egy egységes irodalom szolgája, miért ne lehetne az orvos is egy egységes orvostudományé.
Ezért hát ne keseregjünk, és ne csüggedjünk, ne érzékenykedjünk és háborogjunk, hanem a hass, alkoss, gyarapíts egyszeregyének – hétköznapi természetességgel gyakorolt – megvalósítása kössön össze és ne azzal törődjünk, hogy vannak akiket nem a haza fényre derülése vezet cselekedeteikben hanem inkább az, hogy ne derüljön fény arra, mit mentettek és mentenének haza. Ők azok, akiknek jó, ha minél több sánc barázdálja a társadalom szellemi ugarát.
Minket azonban csak egy nagy cél érdekelhet: az erős, vonzó, demokratikus, tekintélyt sugárzó Magyarország felépítése.
Leányfalu
u.i. A dolgok jóirányú fordulatának köszönhetően, nem volt szükség a felszólalásra.