Tisztelt Bírálóbizottság!

Nehéz feladatra vállalkozom akkor, amikor az 1935-1944 között Kolozsváron kiadott HITEL című nemzetpolitikai szemlét akarom figyelmükbe ajánlani.

Teszem ezt azért is, mert a folyóirat sajtótörténetileg három korszaka alatt mintegy 220 erdélyi és utóbb anyaországi jeles író, költő és tudós volt résztvevője az annak szellemében gondolkodó és azt részben írásaival támogató körnek. Ez a jelzett korszak erdélyi történelmének valamennyi szellemi irányzata közül a legnagyobb hatású, a legtöbb napi-gyakorlati (történelmi) lépést magának tudható tömörülés volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy közülük eddig 17-en kaptak Magyar Örökség díjat.

Hogy miért nehéz a feladat, most megpróbálom felvázolni. Már indulásakor – befogadó szelleme ellenére – az akkori baloldal, a maira kísértetiesen emlékeztető eszközökkel támadta a lapot és holdudvarát. Bár nehéz történelmi időkben – éppen a Hitelnek köszönhetően – példás együttműködés alakult ki a jobb és baloldali Erdélyért aggódó magyarok között, a hatalomváltást követően, részben az előző vádak nehéz visszavonhatósága, részben a nem csekély politikai (történelmi) érdem kisajátításának szándéka miatt, a lapot feledésre ítélték. Nem annyira a három T-ből ismert tiltással, hanem inkább egy másik T vel. Tanácsos volt nem sokat emlegetni s a „félni jó” lengte körül.

Így aztán kiszorult az erdélyi múltismeret tárházából s méginkább az anyaországéból. Felnőtt egy generáció, amelyik a korszakról alkotott ismereteibe nem építette be és az így keletkezett fehér foltokat is sikerült ügyesen besatírozni, saját színekkel.

Ezért van a megérdemelt elismerésen túlmenő fontossága annak, hogy egy ilyen magas kitüntetéssel hívjuk fel a figyelmet a szellemi körre, a lapra és annak gondolatiságára.

Nem tudom, hogy mekkora terjedelemben illik ecsetelni egy jelölt történetét és érdemeit, ezért megpróbálok rövid lenni, de igyekszem elegendő melléklettel kiegészíteni az anyagot, hogy azok, akiket ez érdekel és idejük is megengedi, jobban is elmélyülhessenek a témában. Nem érdektelen.

A folyóiratnak és holdudvarának érdemeit méltatni, szellemét megismertetni nem egyszerűen a kegyelet, az elégtétel szolgáltatás, a megemlékezés kényszere késztet, hanem az a tény, hogy amennyiben visszakerül szellemi vérkeringésünkbe, igen nagy hasznot jelentene mai politikai és szellemi elitünk még pontosabb eligazításában, az összmagyarság érdekeinek felismerése és a megmaradás lehetséges útjaink kimunkálás során.

A feladatot azért én vállaltam fel, mert a lapot szüleim támogatásával, szülőházunkban adták ki és még megszűnte után is annak szellemében nevelkedtem s ottmaradt tagjainak szellemi kisugárzása határozta meg egész életemet. Ezért immáron 38 éve munkálkodok a megőrzés, utóbb az átmentés, majd a feldolgozás, közzététel és gyakorlati megismertetés szép célja érdekében. Az áttörést a hallgatás falán az anyaországban az ismeretlenség, Erdélyben az elhallgatást elkövetők utódainak érthető gyanakvó elzárkózása nehezítette. Mára azonban már siker koronázta erőfeszítéseimet. A kutatásaim nyomán a Kriterionnál 2007-ben megjelent könyvet (Beszédes hallgatás) számos folyóirat mellett még a Román Akadémia: Nyelv és irodalomtörténeti közleményeiben is méltattak, nekem is több tanulmányom jelent meg a lapról és ezzel kapcsolatos témákról hazai és erdélyi folyóiratokban. Azóta a Kárpát-medencében mintegy két tucat könyv és filmbemutatón népszerűsítettem a folyóiratot és céljait, 2010 decemberében pedig Makovecz Imre baráti támogatásával, az e célt szolgálni felépített leányalui házamban, berendeztem a 38 éves munka eredményeként létrejött kis házi múzeumot, melyet Szőcs Géza államtitkár nyitott meg. Azóta számos csoport és egyén, honismereti tábor, diákcsoport, doktoranduszok, papok, tanárok, értelmiségiek jártak itt és hallgatták meg előadásaimat a sok tanulsággal járó témáról.

De mi is volt a lap rövid története?

HITEL SZÜLETÉSE, CÉLJAI ÉS SORSA.

Amikor a HITEL születéséről beszélünk, onnan kell kiindulnunk, hogy nem csupán egy folyóirat történetéről van szó. A Hitel egy szellemi csoportosulás volt, mégpedig egy más korosztályokra is nyitott, nemzedéki alapon szerveződő csoport.

Az állandóan formálódó, gyarapodó szellemi kör által kiadott lapnak magam három korszakát különböztettem meg. Az első az 1935-ös, újság formátumú – Makkai László és Venczel József fémjelezte, kéthetente megjelentetni tervezett – Kis Hitel hat száma volt, aztán a jogutód Venczel József valamint Albrecht Dezső, Vita Sándor és Kéki Béla által kiadott Nagy Hitelnek vagy Második Hitelnek nevezett folyóirat következett. Ennek 1940 utáni időszakát említem én Harmadik Hitel néven. Az immáron – többé-kevésbé – havonta megjelenő lap ekkor már támogatást kap, országosan is terjesztik és alcímként hivatalosan is megjelenik a „Nemzetpolitikai szemle”.

Hogy létrehozói nemzedéki csoportnak tartják magukat,- érthető. Az önálló állami létet az unió után lassan elfeledő Erdély, Trianon után nem csupán lefejezettségét élte meg, de egyenesen egy – az ortodox törésvonalon túli – balkáni világban találta magát. Az ebből eredő sokkos állapot egy ideig megbénította, sőt passzív ellenállásba taszította Erdély magyarságát és így annak értelmiségét is, de ettől függetlenül is szükséges volt egy kis-nemzedéknyi felzárkózási idő, hogy ebben az új, levantei világban járatos, a nyelvet és a szokásokat, életfelfogást és a várható bánásmódot fel és megismerő új fiatal értelmiség elvégezze iskoláit.

Az első – főleg egyházak által támogatott vagy korosztályos – értelmiségi szerveződések és lapkezdeményezések már Kós Károlyék 1921-es Kiáltó szava után elkezdődnek. 1922-ben létrejön a politikai képviseletet jelentő Országos Magyar Párt is. A fiatalok nőnek-növekednek s 1930-ban feltűnik a Hitel későbbi történetében is igen fontos Erdélyi Fiatalok című lap első évfolyama a hasonló nevű mozgalom kiadványa. Közben azonban felnő az említett korosztály és tanulmányainak végére ér, illetve egyes tehetséges tagjai az Erdélyi Fiatalok iskoláját is kijárják. És az évek teltével többet akarnak.

A rendkívüli tehetségű Makkai László, a püspök-író fia, az erdélyi XX. század később tragikusnak is mondható sorsú jelesével,- Venczel Józseffel együtt fémjelzi ennek a többet akarásnak az első termékét a Hitelt, pontosabban az említett Kis Hitelt.

A lap első számában Makkai Sándor ír vezércikket. Ő az, aki 1931-ben az önvizsgálatot, beilleszkedést és a nemzeti önazonosság tudatának megújítását hirdeti meg a Magunk revíziója című híres írásában. Ugyancsak az első számban Juhász István arról ír, hogy ma Széchenyi divat van, de mint mondja: Nekünk Széchenyi többet jelent. „Ő életünk kiszakíthatatlan részévé lett és gondolkodásunk kiinduló pontjává”. Íme, a választott cím, sőt betűtípus magyarázata is. A Makkai Sándor által tanácsolt „magunk revíziója” mellé tehát felsorakozik néhány Széchenyitől vett alapgondolat: Mindjárt először – Makkai Sándort egy évszázaddal előbbről megerősítve – a nemzeti parlagot kutató önkritika, az evangéliumi hit, a hivatástudat és a szó szentsége.

Már röviddel a megjelenést követően felhívják arra a figyelmet, hogy a Hitelt a nemzedék műveltség és élménybeli hiányérzete hozta létre, hiánypótlás céljából. Hitel alatt valóban ezt a szót értenék, de főleg a szellem emberének szellemi vállalkozásba vetett bizalmát értve alatta.

Szemléletüket konzervatív reformirányzatnak nevezik. Venczel József írja le, hogy a kor liberalizmusa már mást jelent. A gondolkodás történetében még a haladást képviselte, de a gyakorlatban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Egyben ő is hangsúlyozza a Széchenyi indította belső reform sürgősségét.

A Kis Hitel még közöl szépírásokat, de hamarosan kiderül, hogy ez az utóbb nemzetpolitikai szemlének is nevezett Nagy Hitelben nem férhet el. Innen ered a kialakult munkamegosztás. A szellemi kör többségét alkotó szépírók a Helikon és a Pásztortűz oldalain közölnek, de a Hitel körében gondolkodnak és vitatkoznak a közös gondról. Itt kell megemlítenem, hogy a Hitel és a Helikon átfedésben voltak. A házunkban a szerkesztői munkával is összefüggő, de együtt-gondolkodó beszélgetéseket is jelentő napi és heti összejövetelek során a Helikon két korszakának 55 tagjából 18 volt a Hitel körének is állandó tagja, élükön Kemény János báróval, de holdudvarában ennél többen is megfordultak.

A Kis Hitel szelleme folytatódik a Nagy Hitelben is, hiszen a jogutód Venczel hasonló szellemű szerkesztőket toboroz maga köré. Így aztán a kör is töretlenül gyarapodik tovább. Venczel József és Kéki Béla egyébként egy esztergomi nyári út során találkozik Szekfű Gyulával, aki tanácsokat ad és példaképül a Magyar szemlét ajánlja nekik.

A lap hasábjain megjelent tudományok és cikkek a kisebbségi élet olyan kérdéseire keresik a választ, amelyek ma is megoldandó problémaként léteznek. Vita Sándor erről így vallott: „Abban mindnyájan hittünk, hogy az erdélyi magyarságot belülről kell erőssé tenni ahhoz, hogy helyt tudjon állni (…) Mi azt tartottuk, hogy egyedül a belső építés az, ami megtarthat bennünket. Ez aztán oda vezetett, hogy először a szigorú önvizsgálat hívei legyünk.” .

Az erdélyi magyar értelmiségiek és a szellemi körhöz csatlakozó anyaországi gondolkodók, akik akkorra már maguk is megélhették a Sütő András által később definiált „önmagával határosság” érzését, kifinomult veszélyérzettel rendelkeztek. Ráadásul nem csak a Trianon után természetes következményként működő magyar irredenta élt, de több szomszédnál is dolgozott a nyertesnél is fellépő pszichózis által táplált – egyelőre verbális – további igény. Ugyanakkor a szomszédok demográfiailag is veszélyeztették a magyarságot, az elszakítottak pedig egyre nagyobb kulturális és gazdasági nyomás alá kerültek. Ebben a helyzetben elkerülhetetlen volt annak felismerése, hogy jól átgondolt nemzetpolitikára van szükség.

A Hitel szellemi köre tehát a megmaradást akarta szolgálni, másoknak nem ártó és önkritikus, de pragmatikus gondolkodással. Ahogyan az írók a megmaradás irodalmát művelték, a tudósok a megmaradás tudományát építették. Vagyis a Hitel a megmaradásért folytatott erőfeszítések tudományos alapjait próbálta lerakni.

Már az első számban megjelenik Albrecht Dezső jelentős tanulmánya: Az építő Erdély. Ebben figyelmeztet Ortega Y. Gasset, Németh Lászlón átszűrt gondolatával arra, hogy a nemzet életében a múlt determináló erejénél is nagyobb szerepe van a nemzet jövőjét elgondoló és irányító szellemnek, majd így ír: „Erdélyben nincs vezetőosztály, amely mély szociális felelősségérzettel, nagy hivatástudatával vehetné át a nemzet vezetését… távol és csendben az egyedül álló magyarok kezdik lerakni az új élet alapjait. Őket kell összefogni és megteremteni belőlük az új nemességet, melynek feladata, hogy kialakítsa és irányítsa az új magyar közszellemet és szolgálja a nemzetet.” Záhony Éva úttörő Hitel-tanulmányában figyelmeztet: „Albrecht az új nemesség elnevezéssel új élcsapatra gondol és Németh László szóhasználatával él, melyben az értelmiség mellett ott vannak az iparosok, kereskedők, orvosok, birtokosok, gazdák.” Vagyis egy olyan új elitre gondol, mely saját jogon szerzi képletes nemességét. Mégis, ez a mondat az, amely elég volt ahhoz, hogy balról a Hitelt egész tevékenysége során rendiséggel vádolják? Nem csupán ezzel, valamint nem csupán ezért, de a kiindulópont itt keresendő, és aztán – a cél szentesíti az eszközt – reázúdul a fasiszta jelző is, mellőzve minden logikát, és azt is, hogy a megbélyegzők ennek hazug voltáról éppen a napi történelem véres valóságában és saját (hálát érdemlő) tapasztalatból győződhettek meg. Ez a kommunista Orwelli kettőssége, a „duplagondol”, amire később éppen Gáll Ernő a marxista filozófus az, aki bölcs szavakkal figyelmeztetett.

A Hitel történetének külön fejezete a Vásárhelyi Találkozó előkészítésének ideje, amikor Tamási Áron ragadja magához a kezdeményezést, hiszen a Cselekvő erdélyi fiatalok címen a Brassói Lapokban közölt cikksorozata a tulajdonképpeni elindítója e szervezkedésnek. És itt kell idéznem Tamási fontos mondatát is a Hitelről, ami megmagyarázza, hogy miért éppen ezzel a körrel szövetkezett a szervezőmunkára: „…bizonyára nem fogok csalódni abban a véleményemben, hogy ennek a mostani Hitelnek a megjelenése a legfigyelemreméltóbb eredmény, amit a cselekvő erdélyi ifjúság az utóbbi években elért.”

A találkozó kezdeményezése és megszervezésének érdeme körüli ügyeskedések utóbb egyik meghatározójává váltak a folyóirat feledésre „ítéltetésének”. De ennek okai között szerepel aztán az a valóban cselekvő és felelős magatartás, amit a Hitel együtt-gondolkodói tanúsítottak 1940-ben és a háború végén s melyet a szocializmust építő években okosabb volt elfeledni – természetesen a Hitellel együtt – és a baloldal érdemeként kisajátítani.

Lássuk röviden, hogy miben is állt ez? Az 1940 őszi magyar hatalomátvétel előtt, a Hitel munkatársai készítették és juttatták el Teleki Pálhoz memorandumukat a nemzetiségi politika ügyében, a vészes időkben pedig komoly részt vállaltak több sorsdöntő kérdés megoldásában. Ilyen volt szerepvállalásuk a parlamentben a Teleki Pál politikáját támogatni létrehozott Erdélyi Párt képviselőiként vagy a politikai foglyok szabadon bocsátása, mondhatni a Gestapó orra előtt; a negyvenek beadványa Horthyhoz a kiugrást sürgetvén; a moszkvai küldöttségek kijuttatásában vállalt szerepük; majd Kolozsvár nyílt várossá nyilvánítása és a minél békésebb átmenet szervezése.

A Hitel által megoldásra felmutatott gondok azonban, hatványozott mértékben és új színekkel gazdagodva tovább éltek. A Hitel által javasolt megoldások szükségessége nem volt kétséges, ugyanakkor nem volt lehetséges sem. Elfeledtetéséről és annak okairól már előbb írtam.

Éltető teljesítmények formájában, mégis ott lappangott az értékteremtő erdélyi magyar értelmiség hétköznapjaiban. Az eszmét és a célt nem emlegetve, de a cselekvést fel nem adva. Mert bár a Hitelesek közül sokan emigráltak vagy repatriáltak, egyesek életükkel fizettek elveikért, nem egy otthon maradott – sőt néhány eltávozott is – jelentős, nem egy esetben hatalmas munkát végzett az ezt követő akadályokkal és veszedelmekkel telt évtizedekben. A Hitel „szellemét a tűz meg nem égeté”.

Az utolsó Hiteles, Lőrinczy László, pár hónappal ezelőtt hagyott itt minket. De lássunk bizonyítéknak néhány, a folyóirat és szellemi kör életében és elsüllyedése után is szellemi befolyást gyakorló nevet, a közismert teljesítmények felesleges emlegetése és a teljesség igénye nélkül, nem beszélve a közöttük levő nem kevés iskolateremtő személyiség kisugárzásáról.

Csak ábécé sorrendben és esetenként feltüntetve a Magyar Örökség Díjat valamint az átadás évét is, néhány név a 220-ból:

Balogh Jolán, Benda Kálmán (MÖD 2000.), Bözödi György, Debreczeni László, Demeter Béla (MÖD 2010.), Domokos Pál Péter (MÖD 2001.), Dsida Jenő (MÖD 2007.), Entz Géza, Erdei Ferenc, Féja Géza, Gy. Szabó Béla, Hankiss János, Hunyadi Sándor, Illyés Elemér, Jakó Zsigmond (MÖD 2005.), Jancsó Elemér, Jékely Zoltán (MÖD 2000.), Józan Miklós, Juhász István, Kelemen Lajos, Kemény János (MÖD 2008.), Kéki Béla, Kiss Jenő, Kniezsa István, Kós Károly (MÖD 1997.), Kovács Imre, Lakatos István, László Dezső, László Gyula (MÖD 1995.), Makkai László, Makkai Sándor, Martonyi János, Mályusz Elemér, Márton Áron (MÖD 1996.), dr. Mikó Imre, Nagy Géza, Nagy Miklós, Ravasz László (MÖD 1997.), Reményik Sándor (MÖD 2002.), Szabédi László (MÖD 1998.), Szabó Lajos, Szabó T. Attila (MÖD 1996.), Szabó Zoltán, Szekfű Gyula, Szemlér Ferenc, Szenczey László, Szervátiusz Jenő (MÖD 2003.), Tamási Áron (MÖD 1997.), Tavaszy Sándor, Varga Béla, Venczel József, Vita Sándor, Vita Zsigmond, Wass Albert (MÖD 1999.).

A HITEL tágabb környezetéből még több mint egy tucat Magyar Örökség Díjast lehet felsorolni, vagyis a kör és holdudvara mintegy 30 díjat tudhat magáénak, csak éppen a számukra keretet biztosító folyóirat nem kapott még méltó elismerést. Különösen fontos ez esetünkben, mert hozzájárulhatna a feledés ködének oszlatásához.

Ezek voltak tehát igen röviden a Hitel történetének állomásai, felmutatván e nagyszerű nemzedék összefogásának, együttgondolkodásának, otthoni belső vagy idegenbéli külső száműzetésben is élő alkotókészségének, nemzetszolgálatának, iskolateremtésének mintegy a vázát.

Szeretném hinni, hogy a díj odaítélése is hozzájárulhat ahhoz, hogy ezt követően valódi helyére tegyék ezeknek a nagyszerű magyaroknak az életművét és annak gondolati kincseit, hogy úgy amint azt ők is akarták, a magyar jövő szolgálatába állíthassuk azokat.

Ha belelapoznak a Hitel számaiba, látni fogják, hogy a problémák változatlanok, a gondok csak nőttek, az akadályok és akadályozók tábora úgyszintén s ártó hatásuk is folyamatos.

A Hitel integrálni is képes szellemére tehát nagy szükség mutatkozik.

Ennek reményében bocsátom Önök elé javaslatomat, azzal a meggyőződéssel, hogy a Magyar Örökség Díjra nagyon érdemes jelöltet ajánlok figyelmükbe.

Szász István Tas

2012. február 24.

Mellékletek

Könyv: Beszédes hallgatás. Avagy három Hitel és ami utána következett. (A Hitel és elhallgatásának története.) 2007. Kriterion. Szász István Tas. Eredetiben mellékelve.

Esszé: A Hitel. A Sajtótörténeti esszék című kötetből, a Hitel bécsi döntés utáni korszakáról. 2003. Kriterion. Vallasek Júlia. Fénymásolat

Dokumentumfilm: Elfelejtett értékeink. A kolozsvári Hitel. Film a Hitel történetéről. Duna TV 2006. Boross Zoltán. DVD.

Amatőr DVD felvétel az 54 figurás Hitel triptichon (Kádár Tibor alkotása) veszprémi és végleges helyén, Leányfalun rendezett avatásáról, valamint a Hitel emlékszobák megnyitásáról és az MTV Átjáró c. műsora.

A továbbiakban az 1. pontban feltűntetett könyvről megjelent írásokat mellékelem melyekből nem a szerzőre vonatkozó, hanem a Hitellel foglalkozó tartalomra érdemes figyelni.

Könyvismertető: Székelyföld. 2007. december. Hitel – Kolozsvárt. Nagy Pál. Fénymásolat

Könyvismertető: Nyelv és irodalomtudományi közlemények Román Akadémia Kiadója. 2008. A Beszédes hallgatás c. könyvről. Dávid Gyula. Fénymásolat

Könyvismertető: Bp. HITEL 2008. augusztus. Egy „hiteles” tanú… Sípos Lajos. Fénymásolat

Ezt követően két saját írás a Hitellel kapcsolatosan

Esszé: Bp. HITEL 2011. november. Felelős értelmiség. Szász István Tas. Az eredeti PC kézirata

Évfordulós megemlékező: Magyar Napló 2011. június. A 75 éves kolozsvári Hitel termésének betakarítására tett kísérletem. Szász István Tas. Az eredeti PC kézirata

Nem mellékelt más fontos irodalom (Könnyen elérhető kötetek)

Hitel. Kolozsvár 1935-1944. Nagy tanulmány és szöveggyűjtemény két kötetben a kolozsvári Hitelről illetve tartalmából 1991. Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1991. Záhony Éva

Romániai Magyar Irodalmi Lexikon H. A szócikk még a Ceausescu érában megírt szöveget tartalmazza.