Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt állunk Európa kapujában és várjuk a bebocsátást. Közben készségesen dobáljuk le magunkról nomád szokásainkat. Egyet azonban – legalábbis az egészségügyi médiában – megőriztünk: menekülés közben nyilazunk hátrafelé.

Egyébként mindent Európától és a nagyvilágtól tanulunk. Azt is, hogy a díjazott összes le, fel, és oldalmenőit – menedzselőit elhalmozza köszöneteivel. Én ezt most nem teszem önökkel. Megköszönöm azonban a kuratóriumnak megtisztelő döntését, mellyel életem egyik legszebb napját szerezte nekem, és megköszönöm olvasóimnak, hogy követik gondolataimat. Nem köszönöm meg azoknak, akik a sok fájó témát szolgáltatták írásaimhoz.

Elsősorban azonban szülőföldemnek Erdélynek mondok köszönetet azért, hogy megtanított küzdeni és szolgálni.

Egy díj odaítélése a szolgálat megbecsülése, és felszólítás a további szolgálatra. A megbecsülést hálásan köszönöm, a felszólítást megértettem.

Budapest.2000. december 10.